Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Ács Judit: Ártéri gazdálkodás az ordasi szigeten a XIX–XX. században

181 A takarékos, célszerű gazdálkodás érdekében a hasznavehetetlen dereglyéket a község elárverezte. Sőt az új bókonyok

28 csináltatását jelentő javíttatás és az állagmegóvás költségeinek megfelelően a használati díjat emelte is az elöljáróság. A bérleti díjat illetően pedig megkülönböztették a közösségen kívüli személyeket, annak ellenére, hogy azoknak is a szigetben volt birtokuk: "... mint hogy pedig a dereglyére a községnek, illetve a lakosságnak feltétlen szüksége van, a dereglyék karbantartása céljából a használati díjakat mérsékelten fel kell emelni. 1. Kis dereglye használati díja fordulónként 10 kor. 2. Nagy dereglye használati díja fordulónként 20 kor. Vidékiek, akiknek a Szigetben birtokuk van, ezen díjak kétszeresét fizetik Egyéb vidékiek, vagy bárki által a község határain kívül való használat esetén a díjat elöljáróság állapítja meg. 29 Később a fordulónkénti díjszabás helyett, egész napra szóló bérleti díjat kellett fizetni, a dereglye használatára vonatkozó megkötéseket pedig a következőkkel bővítették: "... Az elöljáróság belátására bizodik az is, hogy a dereglyét oda adja vagy sem. Kavicstermelés esetén szintén elöljáróság állapítja meg a díjat. "

30 Adatközlőim emlékezete szerint, a községi dereglye 12 m hosszú, 3 m széles volt, oldalán 4 ujjnyi deszka, melyre rá is lehetett állni. Két oldalt evezték kb. 3 m hosszú evezőkkel. Egyik evezős előrébb ült, mint a másik, hogy ne akadályozzák egymást az evezésben. Az evező - a nyelén lévő lyukas fabeépítménynél fogva az evezőbakból kiálló vasrúdra, az ún. kolompra volt téve. A kormányevezőt - ami a másik két evezőnél hosszabb volt - a fartőkében lévő bakba rögzítették. A dereglye kormányosa mindig állva kormányzott. A dereglye közepén lévő ülésdeszkánál állt az őrfa. Ez egy 3-4 m magas, egyik végén ágasban végződő combvastagságú rúd volt, melynek másik végét bókonyba csapolták. Az őrfa feladata a vontatókötél magasban tartása volt. Ha a dereglyét nem vontatták, az őrfát kihúzták, és a dereglye oldalába fektették. A dereglye fontos tartozéka volt a csáklya és a szapaly. A 3-4 m hosszú csáklyával tolták el, vagy húzták a part felé az edényt. A szapallyal pedig, amely egy 1,5 m-es nyelű lapát volt, a vizet dobálták ki a dereglyéből. A dereglye alja padlószerűen le volt deszkázva, így a víz kidobálására csak középen, az ún. vízhányónál volt lehetőség. Itt ugyanis a padlódeszkát - a középső két bókony között - fel lehetett emelni. Mivel a dereglye orra és fara magasabb volt, mint a középső rész, a víz a sarkoknál, - a bókony és a dereglye oldala közt átfolyva - középen a vízhányónál gyűlt össze. Használat után a dereglyét a benne lévő söprűvel és lapáttal kitakarították, tisztán adták vissza, nem maradhatott benne szalma, gally, vagy sóder. A munka végeztével a dereglyében hagyták elfektetve az evezőket, a kormányt, és a csáklyát. A köteleket viszont, amit a vontatáshoz használtak, illetve a szapalyt, felvitték a községházára, B.K.m.L. V. Ordas. b.3. 111/923. B.K.m.L. V. Ordas. b.3. 350/920. B.K.m.L. V. Ordas. b.3. 149/920