Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Ács Judit: Ártéri gazdálkodás az ordasi szigeten a XIX–XX. században
179 Szabó Imre, Szabó Pál, Szabó Imre; Szuhai Eszter, Szuhai Mária, Szuhai Gábor. Ha a telkek formáját nézzük, látható, hogy a Nyilasok alaprajza téglalap, egyenes határvonalakkal, de ha a gyümölcsös részt nézzük, látható, hogy a kertek alapja különböző formájú sokszög, így egy-egy kert akár másik 7-11 kerttel is határos lehetett. A kertek határát kicsi földkupacokkal, ún. kompokkal jelezték. Ezeket a halmokat évente felkompolással meg kellett újítani. A községi tulajdon is kompokkal volt jelölve, de ezek a kompok jóval nagyobbak voltak. Ezek közepébe akácból készült, faragott négyszögletes karó volt állítva minden oldalán O.S vésettél, amelynek jelentése: Ordas község tulajdona. A karót nem lehetett kihúzni, mivel a mélybe ásott végére keresztbe vert léceket erősítettek. A községi terület határait minden évben az elöljáróság kompolta föl. A kertek között ösvények rendszere húzódott, amelyen a tulajdonosok kertjeikhez jártak. Egy kitaposott gyalogút vezetett csak a sziget közepén a csőszháztól a Szigetorráig és lefelé a Szigetfarkáig, ahol a csősz nap mint nap járt. A csőszháztól 50 méterre pedig, a Dzsindzsa szélén maradt egy vontatóút abból az időből, amikor a szabályozás előtt a szigeten is áthaladtak a Délről-Északra haladó hajóvontatók. Adatközlőim elmondása szerint az egyháznak és más községi elöljáróknak nem volt szigeti birtokuk, azonban a kateszteri térképen két kis parcellája mégis található a Református Egyháznak a Hosszúnyílasokban, illetve a Holt-Duna mellett. A Hosszúnyílasokban fekvő parcellát talán eladta az eklézsia, a közvetlen parton fekvő területet pedig valószínűleg elszaggathatta a víz, hiszen a térképen piros négyzettel jelölt öreg csőszházhoz feküdt igen közel, mely 1912-ben a Dunába szakadt, s amelyről még szólni fogok a szigeti csőszökről írt fejezetben. Itt a térképek kapcsán írom le, hogy a tagosításkor a kataszteri térképre felírták a rétek s erdők minősítését, miszerint a faállomány másodosztályú erdő, a kaszálókat pedig, harmadosztályú rétnek minősítették. A SZIGETI KÖZLEKEDÉS ÉS SZÁLLÍTÁS A szigetben lévő birtokok gondozását, a megtermett javak: gyümölcs, fa, széna házhoz szállítását megnehezítette a falu és a sziget közti folyó. Ezért Ordason - mint az ország más vízjárta részein - szinte minden családnak volt ladikja. A falubeliek apróbb szerszámaikat - ponyva, balta, fűrész, rézüst - ezzel vitték át munka idején a szigetbe. A személyszállítás jelentősége főleg famunkák, gyümölcsérés vagy kaszálás idején nőtt meg, amikor az ordasiak tömegesen jártak a szigetbe dolgozni. Ilyenkor a kisebb, könnyű ladikkal, csiklik-ke\ 1-2 személyen és apróbb eszközökön kívül mást nem szállítottak. 23 A nagyobb ladikkal viszont akár 8-10-en is átmentek ilyenkor. Akinek nem volt ladikja, az egy-egy csoporthoz Az ordasi ladik apatini típusú dunai csónak, mely mindkét végén felemelkedő orrú. K. KOVÁCS László 1977. 527. Népr. Lex. I.
