Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)

Tanulmányok - Bereznai Zsuzsanna: A házépítés hiedelem- és szokáskörének funkcionális vizsgálata

124 Az emberáldozat helyettesítése az emberi életet jelképező dolgokkal - Az új ház életére vonatkozó áldásadás - Az építők személyének, az építés idejének a dokumentálása A ház alapozása s az építés későbbi mozzanatai során a házban elhelyezett dolgok között a recens anyagban nehéz megállípítani a szokások funkcióit. Ugyanis bizonyos tárgyak esetén nehéz megállapítani, hogy áldozatot helyettesítő szokásról (az emberi élet "megváltása") vagy áldásadásról ("szerencse", "bőség" kívánása) van-e szó. Ezen kívül megfigyelhető egy harmadik kategória is: a dokumentáló jellegű tárgyak csoportja (pl. használati tárgyak, "írás", újság stb., melyekből kitűnik, hogy a házépítéskor "milyen világ volt"). Az alaphoz kapcsolódó, az embert helyettesítő áldozati formák voltak az árnyék bemérésének s az emberi csontok befalazásának a szokása. /44-47/. A fundamentumhoz kapcsolódó véres áldozatok között a magyar néphagyományban a kakas /54, 55/, a tyúk /48/, a macska /48, 49, 54/ fordult elő leggyakrabban. A fehér kígyó /50/ és a bárány /53/ megölésére is van egyegy adat. Az élőállatáldozat helyettesítésére mindössze néhány példa áll rendelkezésünkre: macska farkát /54/, valamint sárgarigófészket /55/ ástak el fundamentumba. A fundamentumban helyezett tárgyak a ház termékenységét, "gazdagságát", "szerencséjét" igyekeztek biztosítani. De előfordultak ártó, rontó szándékkal az alapba helyezett dolgok is. Az alapba tett leggyakoribb tárgyak a pénz /57, 75, 81, 82, 108-110/, a patkó /77, 78/, a vasdarab /73/, a bor /81, 83, 84, 106/, az "írás" /86, 98, 106, 109 ,110/, régi okmányok /110/, a napi újság /92, 108/, az apró használati tárgyak (csésze, porcelándísz) /106, 107/, és a különféle szentelmények és szentelmény jellegű tárgyak szenteltvíz, viasz, szentelt fű, szentkép, gyertya, olvasó stb. /99-105/ A rontást okozó tárgyak /111-116/ között előfordul a koporsószeg, a döglött ló feje vagy agyveleje, egy marék szalma és pénz, régi szobor, s a boszorkány által az alapba helyezett ismeretlen dolog ("egy marék valami"). A hiedelem szerint, ha rontás van a házon, a baj okát az alapban kell keresni, s a temetőben elásni. /116/ Ezeket a tárgyakat a fundamentum szokásszerűen meghatározott pontjaiban kellett elhelyezni. E kitüntetett helyek: az első sarokkő, a "nagykő", az első tégla, azaz a jobb sarok alatti rész, mely a "szent sarok" helye, a négy sarok, valamint a küszöb. Az első kő lerakása. Az első kő lerakása jelentette az építkezés megkezdését, melybe gyakran az építtető és az építők nevét, s az építés évszámát is belevésték. Ezt gyakran áldomás követte. Országszerte ismeretes az alapkőletételhez kapcsolódó tréfás szokás: a kőművesek ráüttetnek a "gazdával" az első kőre, s ahányat ráüt, annyi liter bort kell adnia áldomás képpen a kőműveseknek. /119/