Bárth János – Wicker Erika szerk.: Cumania 16. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1999)
Tanulmányok - Bereznai Zsuzsanna: A házépítés hiedelem- és szokáskörének funkcionális vizsgálata
125 Az alap elkészülése. Az alap lerakása után áldomásra kerül sor, sok helyen "lakomát" is adtak. Szokás volt az alapozás utáni feldíszített zöld ág kitűzése is, melyet másnap, a munka folytatódásával levettek. /117, 118, 120/ A falak építése. A falak építésével kapcsolatos rossz előjel a tégla lehullása vagy jégeső beesése az épülő házba /121, 122/. A rontás elhárítására ördögűzest is végrehajottak a négy fal elkészülésekor /124/. Az alapozáshoz hasonlóan a falépítéshez is számos áldozati szokás kapcsolódik. Emberáldozat. A falépítéshez fűződő élő emberáldozattal főleg a nagyobb építményeknél találkozhatunk a magyar népmonda- és balladaanyagban. Az utóbbi évszázadokban azonban már nem találhatók élő emberáldozatra vonatkozó adatokat. /125/ Az élő emberáldozat helyettesítése vértelen emberáldozattal. Élő emberáldozat helyettesítését szolgálták a falba helyezett emberi haj /126, 127/, a bábu /128/, illetve az a szokás, hogy a kőműves feleségét belelökték a malterba. /129/ Az emberáldozat helyettesítése állatáldozattal. A falépítéskor gyakori volt az emberáldozat helyettesítése véres áldozattal. Az áldozati állatok között előfordul a borjú /130/, a juh /130/, az élő kakas /131, 133/, a fekete tyúk és kakas/133/, a hal/128/. Vértelen áldozatként a tojás mész közé keverése fordul elő /135, 136/. A falba helyezett tárgyak. A falazáskor előforduló tárgyak között megtalálható volt a pénz /104, 141/, a "kölletlen" vas /142/, az "írás" /138/, a tökmag /139/, a szalmából font kötél /137/, az üveg pálinka /143/, valamint különféle szentelmények/144, 145, 146/. A zöld ág állításának szokása a hozzá kapcsolódó áldomással, "lakomával" és ajándékozással a falak felépítése után is gyakorta előfordult. E zöld ágnak a parasztság körében nem volt külön neve. Az utóbbi időben a május elsején kitűzött ág mintájára ezt is májusfának, máj fának nevezik. Néhol az ágabogas fa, a koszorú, a bokréta, vagy a lobogó elnevezés is előfordul. A kőművesek glejtnifának, áldomásfának nevezik. A bokrétaünnepély megtartása céhes eredetű hagyomány. Eredetileg a kőművesszedte virágbokrétát tűzték fel a csúcsra, s az építtető felesége színes szalagokat és kendőket kötött rá ajándékul, amit azután a kőműves hazavitt a feleségének. 32 A zöld ág állításának szokása a hozzá fűződő áldomással, "lakomával" és ajándékozással vidékenként, sokszor még a szomszédos falvakban is eltérő jelleget mutatott, illetve gyakran az építtető társadalmi helyzetének volt a függvénye. Egyszerűbb formában ma is élő szokás. OGDAN István 1973. 63-65.p.
