Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)
Néprajz - Salánki Szilárd: Bicska- és késjátékok Kecskeméten és környékén
333 könyökön és vállon át egészen a szájból, orrhátról és homlokról történő indításig tartanak. Előfordul, hogy a területfoglalásos játéknál is ezeket a dobás- és fogásmódokat használják. (A különböző dobásmódok képeit lásd a 4. ábrán.) 25 A vesztesek megbüntetése A vesztes vagy vesztesek megbüntetésének számos módja található a szakirodalomban. Aföldvájóml a játékos megbüntetése minden esetben összefügg a kivájt földdel. Egyik formájában a vesztest becsukott szemmel vezetgetik, valahol eldobatják vele a földet, és tovább vezetgetik. Ezután már nyitott szemmel meg kell találnia a földet, miközben a többiek segítenek neki. Ez a segítés általában a más játékokból is ismert tüz-víz, hideg-meleg figyelmeztetésekkel történik. Ha megtalálja a földet, megdobhatja vele társait. Ugyanez megtalálható a papozásnal is, csak itt a karókat dobatják el vele. Mindkét játéknál lehet a befejezés az elrejtőkereső változatnál leírt játék is. Aföldvájóhoz kapcsolódó másik fajta büntetés az, ha a kivájt földet négykézláb addig kell vinnie a hátán, míg onnan az összes le nem potyog. Ez a fajta büntetés megtalálható az országszerte ismert, már az ókori görögök által is játszott rómázás nevű játéknál is. A papozásnál a másik fajta büntetés az, ha a nagyobb cöveket (pap) a bicska végével beverik a földbe, és a vesztesnek a fogával kell kihúznia azt. Idősebb Pieter Brueghel Gyermekjátékok című festményén is hasonló büntetés látható, ahol a késdobálás vesztesének foggal kell a cöveket a földről fölemelnie. 26 A dudellázásnkX ritkábban fordul elő a vesztes - aki nem tudta kijárni az iskolát - megbüntetése. Általában a győztes megelégszik azzal a dicsőséggel, hogy ő a legügyesebb bicskadobó a csoportban, és nem bünteti meg a többieket. Azonban ha mégis, akkor a leírások többségében olyan büntetéseket említenek, melyek a földvájó és a papozás játékoknál felsoroltakkal megegyezők. Mivel a játék során nincs szükség sem földre, sem pedig karókra, így más bicskajáték-változatokból való átvételükre lehet következtetni. A dudellázásnak azonban volt egy saját büntetési formája is, melyet E változattal az alábbi leírásokban találkozhatunk: TÖRÖK Károly 1872. 302. p. csablézás — JANKÓ János 1892. 138. p. dalabika — FÉL Edit 1935. 84. p. mesexe spila — CSEFKÓ Gyula 1949. 245-246. p. dana — BAKOS József 1953. 261-262. p. rikizés - késiskola; bagotai késjáték iskolája — BÁLINT Sándor 1957. 299301. p. dudellázás — KRESZ Mária 1959. 182-183. p. dalabika — HAJDÚ Gyula 1971. 203-205. p. késes sittyázás — PÉCSINÉ ÁCS Sarolta 1974. 254. p. sityázás I-1I. változat — GAZDA Klára 1980. 328-329. p. kotázás — LAJOS Árpád 1980. 177. p. késjáték - címszó — NÓVÁK László 1986. 374-375. p. bicskavető — TEMESI Ferenc 1986. 65-66. p. bicska - címszó — LÁBADINÉ KEDVES Klára 1989. 175-176. p. szöcskézés — LÁZÁR Katalin 1990. 564. p. bicskázás —SALÁNKI Szilárd 1996. 5-9. p. cölöpözés, bicskázás — KATONA Imre 1997. 16-18. p. 9. típus. Más országokban is megtalálható ez a bicskajáték változat, v.o.: TOMASIC Ivan: »Gimnastike igre« Zagreb, 1896. 123-124. p. és CVETKOVIC Josip: Stari sportovi Jugoslavije. Brodanci, 1982. 130-134. p. Ezek a volt Jugoszlávia területéről való adatok, de a volt Csehszlovákia területéről is megemlítenek egy helységet. Lásd: KASS János - LUKÁCSY András - WEÖRES Sándor: Gyermekjátékok. Bp. 1981. 36. p.
