Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)

Néprajz - Salánki Szilárd: Bicska- és késjátékok Kecskeméten és környékén

334 Csefkó Gyula és Bakos József is leírt. Csefkó Bajáról, a danázás nevű késjátéknál említi, hogy a nyertes a legyőzött háta mögé áll, megráncigálja a fülét, azután pedig jobb kezének néhány ujját felmutatva kérdezi: Dana, dana, fukszányez hány ezl A fulcibálás addig tart, amíg a vesztes el nem találja a háta mögött mutatott ujjak számát. Bakos a kismácsédi késiskola másik neveként említi a rikizést is. így a könyvében leírt Riki riki, rajszom nevű játék valószínűleg a késjáték büntető befejezése volt hajdanán. A BICSKA- ÉS KÉSJÁTÉKOK HAGYOMÁNYAI ÉS ISMERTSÉGÜK KECSKEMÉTEN ÉS KÖRNYÉKÉN Mint ahogyan azt már tanulmányom elején említettem két különböző típusú kutatást végeztem el. Az elsőnél tíz olyan idős férfit — hatvan és nyolcvan év közöttieket — kérdeztem meg, akik gyermekkorukban az adott területen éltek és ismertek bicskajátékot. Egy kérdőív segítségével végrehajtott szóbeli kutatást végeztem. Személyesen beszélgettem olyan emberekkel, akik megfeleltek a fent leírt feltételeknek. (Tizennégy idős emberrel beszélgettem, közülük tízen ismertek ilyen játékot.) A másik felmérés során, 1998 tavaszán kilencven fiatallal töltettem ki kérdőívet, ennek az eredményeiből vontam le következtetéseket. 1. táblázat: A válaszadó fiatalok kor és lakhely szerinti megoszlása csoportok belváros külváros környező település összesen 10-14 éves kor 10 fő 10 fő 10 fő 30 fő 15-19 éves kor 10 fő 10 fő 10 fő 30 fő 20-24 éves kor 10 fő 10 fő 10 fő 30 fő összesen 30 fő 30 fő 30 fő 90 fő A kérdőívekre kapott válaszok kategorizálása és táblázatba foglalása után értékeltem az adatokat. (Lásd: a 2. táblázatot) Eszerint a fiatalok háromnegyed részének van bicskája. Ez az arányszám az idős adatközlők adataihoz viszonyítva kevesebb. A XX század elején minden fiúgyermeknek volt bicskája. Jóval meghaladja azonban az előzetes becslésemet, mivel nem számítottam ilyen magas számra. Körülbelül azonos arányszám figyelhető meg mind a kilenc csoportban. A lakóhely szerinti csoportosításnál sincsenek nagy különbségek. Ezek szerint a várostól távolabb élő fiataloknál nem jellemzőbb a bicska birtoklása, mint belvárosi társaiknál. Az életkor növekedésével nem nő, hanem csökken az arányszám. A bicskával rendelkező válaszadók többsége tíz éves koráig tesz szert CSEFKÓ Gyula 1949. 246. p. BAKOS József 1953. 142. p. BAKOS József 1953. 137. p.