Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)

Embertan - Henkey Gyula: A magyarság etnikai embertani vizsgálata

404 archaikusnak tartott őslakos népességeket választottak ki. Korábbi összmagyar (Henkey 1990c, 1990d, 1993a, 1993b, Henkey-Kalmár 1986), valamint megyei néprajzi csoportonkénti és tájegységi szintű tanulmányaimból (Henkey 1979, 1987/88, 1989a, 1989b, 1994a, 1994b, 1996b, 1996c, 1996e, 1996g, 1997a, 1997d, 1998, Henkey-Kalmár 1976, 1979, 1984) etnikai embertani vizsgálataim eredményeinek jelentős része már megismerhető volt. A környezetünkben élő nemzetiségek vizsgálatára azért törekedtem, hogy a keveredés embertani kihatásai is tanulmányozhatók legyenek. Helységek szintjén a nemzetiségi többséget az 1910-es népszámlálás alapján vettem figyelembe. Magukat svábnak nevező hazai németek, valamint szlovákok, horvátok, dalmátok (bunyevácok, sokácok) vizsgálatára került sor (Henkey 1981, 1985, 1987, 1990b). Az apátistvánfalvai szlovének felmérést is terveztem, de ehhez sem a volt helyi tanács, sem a Magyarországi Szlovének Szövetsége nem nyújtott segítséget. A vizsgált helységek mintegy harmadában önként jelentkeztek felmérésre cigánynak tartott egyének a legtöbben, 16 fő Nyirvasváriban -, akik legalább felénél az embertani jellegek nagyrészt közel álltak a helyi törzsökös népességekhez (Henkey 1990a), ezért szerettem volna legalább egy helységben az egész cigánynak tartott közösség 24-60 éves tagjait vizsgálni, de e felmérést Baranya, Szabolcs és Hajdú megyében nem vállalták előkészíteni. A Kárpát-medence és Közép-Ázsia kapcsolatainak tanulmányozása céljából sor került bulgáriai tatárok etnikai embertani vizsgálatára is (Henkey 1972). A gyepüőr eredetű magyar népességek felmérésére főleg a Székelyföldön (Henkey 1996d, 1997c, 1997e) és a Rábaközben (Henkey 1996g) volt lehetőségem. Besenyő eredetű magyarokat a legnagyobb számban a Rábaközben vizsgáltam (Henkey 1996g), ami szintén nagyban hozzájárult a magyarság keleti elemeinek megismeréséhez. A FELVÉTEL ANYAGA ÉS MÓDSZERE Az általam 1956 és 1988 között vizsgált helységeket a Cumania 12-ben (Henkey 1990c), az 1956 és 1989 között felmérteket az „Őseink nyomában" című könyvemben (Henkey 1993b) soroltam fel. 1988 után az alábbi helységekben vizsgáltam: 1. Nyugat-dunántúli őslakosok: Bősárkány, Mihályi, Zalacséb, Farad, Veszkény, Bogyoszló, Rábatamási, Beled, Osli, Szil, Rábapatona. 2. Közép-dunántúli őslakosok: Somogyszob, Takácsi, Mezőlak, Nemesgörzsöny, Dudar, Szentkirályszabadja. 3. Dunántúli telepesek: Buzsák, Bölcske. 4. Duna-Tisza közi őslakosok: Alpár. 5. Duna-Tisza közi telepesek: Tiszaújfalu.