Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)

Néprajz - Kőhegyi Mihály–Nagy Janka Teodóra: Bács-Kiskun megyei jogi népszokások (Forrásközlés és forráselemzés)

366 megszüntette a közös legelőt. A tulajdonosok legnagyobb része legelőjét kecskemétieknek adta bérbe, kik azt juhokkal legeltették. A juhok által legelt terület azután annyira leromlott, hogy az marha legeltetésre nem volt alkalmas többé. Ezen felül a marhaállományt az 1885. [év]i marhavész is nagyon megapasztotta. Jászárokszállás tanácsa, hogy a helyzeten segítsen, elhatározta, hogy a három Kerekegyházából tagosítás útján települést létesít, s ezen határozatot a Jászkun főkapitányság is jóváhagyta. 1855-ben Jászárokszállás, Kunszentmiklós és Fülöpszállás községek küldöttsége megjelent a helyszíni szemlén, azonban nem tudtak megegyezni egymással, mert csak Jászárokszállás volt hajlandó áldozatot hozni a település létesítése érdekében, s így a községet sem a három rész találkozási pontjánál jelölték ki, hanem a jászárokszállási rész közepe táján. Ezért is kapta a község a Jászkerekegyháza község nevet. Az árokszállási küldöttség azután 220 hold földet jelölt ki a Kecskemét- szabadszállási és az örkény-izsáki útvonalak találkozási pontjában. Ez a két útvonal ma a főtéren találkozik. A következő évben felmérték a telepet. A község helyét szabályszerű télgaalakúban mérték ki öt hosszanti és két keresztutcával. Egy-egy házhely nagysága 850 n.öl, ára 20 pengő forint. Országszerte, sőt [a] Regierungsblattban is hirdették a települési lehetőséget. így az egész ország területéről telepedtek le. A többség jászárokszállási jász, de nagy számmal telepedtek le hevesi magyarok, Soroksár és Bércei környékéről svábok, Trencsén megyéből tótok, sőt még csehek, morvák, sziléziaiak is. A kunok kunszentmiklósi és fülöpszállási származásúak. Az alapítás előtt itt élő lakosság színmagyar volt. A község alapításáról 1862-ben felvett jegyzőkönyv név szerint felsorolja az első letelepült lakosságot. A 227 névből 64 % magyar, 23,3 % szláv, és 16,3 % német. Ettől a kevert ajkú lakosságtól nyerte a község népies nevét is. Kukáltának hívták, mert a különböző nyelvű népesség eleinte nem értette meg egymást. Az első ház 1857-ben épül. A telep bámulatosan gyorsan épült ki. Ennek oka az volt, hogy a vevő kötelezte magát, hogy két év alatt a telkén házat épít. Ilyen körülmények között három esztendő alatt a község népes teleppé fejlődött, aminek természetes következménye volt - írja 1862-ben a jegyzőkönyv -, hogy [a] 10.000 és néhány száz holdat tevő, ősidők óta legelőül használt puszta ma művelés alatt áll. A fejlődés során a 840 n.öles házhelyeket, mint a községben nevezik, portákat, két, sőt négy részre is osztották, és a község eredeti területéhez három új községrész csatlakozott. A község mai lélekszáma 6.420. A magyarság a nemzetiségeket teljesen beolvasztotta. Egy-két idősebb tót beszéli már csak az anyanyelvét. Szlovákiába való kitelepülésre senki sem jelentkezett. Az 1920. évi adatok szerint a lakosság 98 %-a magyar, 0,2 %-a német, 1,1 %-a tót és 0,6 %-a egyéb. Ma a lakosság már teljesen magyar. Felekezeti megoszlás szerint a lakosság 88 %-a római katholikus,