Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)
Néprajz - Bárth János: A Kalocsai Sárköz fogalma
231 évig, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozott. Alföldi falu voltának utolsó szálát 1993-ban vágta el a Kalocsa-kecskeméti főegyházmegyei létrehozó pápai bulla, amely kivette a kalocsai főegyházmegye kötelékéből. Mindezek ellenére Bogyiszlói történeti értelemben a Kalocsai Sárközhöz számítjuk. Természetesen szerepel a jegyzékben Szeremle és Bajaszentistván, annak ellenére, hogy Szeremlét 1932. szeptember 1-én, Szentistvánt pedig 1930-ban, jórészt akaratuk ellenére, rengeteg huzavona után a megcsonkított Bács-Bogrog vármegyéhez csatolták. Ez a XX. századi változás nem befolyásolhatja XVIII-XIX. századi hovatartozásuk megítélését. Felvettem a jegyzékbe Ordast, mint északi határfalut, de sok latolgatás után nem szerepeltettem Patajt. Ordas, azáltal, hogy távoli maloméri földjei beékelődtek a kalocsai történelmi határba, osztozott a Kalocsai Sárköz népeinek sorsában. Pataj, XVIII. századi érseki pusztabérletei és déli irányú rengeteg népi kapcsolata révén felkerülhetett volna a Kalocsai Sárköz helységeinek listájára, de magánföldesúri birtok volta és mezővárosi múltja révén Solt megye Duna menti kis mezővárosainak láncolatához is legalább úgy kötődik, mint a Kalocsai Sárközhöz. Valamiféle átment, összekötő kapocs a két terület között. A Kalocsai Sárköz belső tagolódása és egysége Míg a Tolna megyei Sárköz' hasonló kultúrájú négy református faluja jól körülhatárolható néprajzi csoportot alkot, addig a Kalocsai Sárköz a népi, vallási, gazdasági és kulturális sokféleségével tűnik ki. Tulajdonképpen egy nagy népi kavalkád, amelynek egység volta földrajzi-történeti egység formájában nyilvánul meg. A Kalocsai Sárköz több népcsoport, néprajzi csoport és néprajzi sziget tagjainak lakóhelye. A magyarok alapvetően kétfélék: 1. A tájban a honfoglalás koráig kontinuusnak számító régi lakosok. 2. Az észak-déli népmozgás áradatában érkezett XVIII. századi jövevények. Táji kontinuitással dicsekedhet a református Pataj, Ordas, Szentbenedek, Úszód, Foktő, Bogyiszló, Csanád, Szeremle, és a katolikus Fájsz törzsökös népességének egy része. Feltehetően akadnak kontinuus magyar nemzetségek Kalocsa magyar társadalmában is. XVIII. századi jövevénynek tekinthető a katolikus Géderlak lakossága, valamint a szintén katolikus Kalocsa és Sükösd magyar népességének többsége. Ebben a fejezetben helyszűke miatt nincs lehetőség a népesedéstörténeti folyamatok és változások adatolt, hivatkozásokkal kísért bemutatására. Csak vázlatosan és esszészerüen ismertethetem a legfontosabb tudnivalókat. Az efféle előadás végtelenül kockázatos, mert félreértésekre, félremagyarázásokra, rossz általánosításokra adhat okot. További tájékozódás céljából az olvasó az alábbi irodalomhoz fordulhat: BÁRTH János 1973, 1974/a, 1975/a, 1975/c, 1979, 1980, 1984/a, 1988, 1993, 1995.
