Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)
Néprajz - Bárth János: A Kalocsai Sárköz fogalma
230 A Kalocsai Sárköz területének helységei A XVIII-XIX. századi források és a különböző korú önvallomások alapján a következő helységek határa alkotta a Kalocsai Sárköz Ordas-Kecel-Szeremle háromszögbe eső területet: Ordas, Géderlak, Dunaszentbenedek, Úszód, Foktő, Kalocsa, Bátya, Fájsz, Miske, Dusnok, Bogyiszló, Császártöltés, Hajós, Nemesnádudvar, Sükösd, Ersekcsanád, Bajaszentistván, Szeremle. A Kalocsai Sárköz XVIII-XIX. századi helységeinek felsorolásához az alábbi megjegyzések látszanak szükségesnek: A nagykiterjedésű kalocsai határ a XIX. század végén részekre szakadt. A kalocsai szállások a XIX. század második felében formálódtak régi tartozéktelepülésekből valóságos kis falvakká. 1898. január 1-én Szakmar és Homokmégy községekbe szerveződve elszakadtak az anyavárosuktól, Kalocsától. Pusztanevet viselő fontosabb és nagyobb hajdani kalocsai szállások: Felsőerek, Résztelek, Keserűtelek, Alsóerek, Gombolyag, Öregtény, Kistény, Szakmar, Kisülés, Negyven, Halom, Öregcsertő, Kiscsertő, Homokmégy, Alsómégy, Hülye, Drágszél.Kalocsai családnevet viselő hajdani kalocsai szálások: András szállás, Szalontai szállás, Bolvári szállás, Ludas szállás, Pécsi szállás, Vörös szállás, Kákonyi szállás, Mácsai szállás. 80 Nem vettem föl a jegyzékbe azokat a helységeket, pl: Varajtot, Bóvárt, Karát, amelyek a XVIII. század legelején még léteztek, de az 1720-as évek tájára végképp megszűntek. Nem szerepel a jegyzékben Pandúr és Kákony, amelyek végigélték ugyan a XVIII. század nagyobb részét, de a XVIII-XIX. század fordulója táján önálló faluként megszűntek. Lakosságuk az árvizek pusztítás ira való tekintettel, födesúri szorgalmazásra átköltözött a pusztán álló Szentistvánra. 1781-'82-ben települtek át a pandúriak. Szentistván ezáltal lett 1782-től önálló község. A kákonyiak 1805 táján hagyták el ártéri falujukat és a pandúriak mellé társultak Szentistvánon. Hiányzik a jegyzékből Istvánmegye, az érseki majorságból cseperedett falucska, mivel 1772-ben az érsekség és a Grassalkovics uraság perének ítélete alapján átkerült a bajai uradalom birtokába, illetve Bács-Bodrog vármegyébe. Különös helyzetű a Kalocsai Sárköz településeinek sorában Bogyiszló, amely a XX. század végén dunántúli, Tolna megyei falunak mondható. 1853 előtt azonban hosszú évszázadokon keresztül Duna-balparti, alföldi falunak számított. A Duna egyik nagy kanyarulatában feküdt. A folyószabályozási munkálatok során a kanyarulatot átvágták, és a mozdulatlan Bogyiszló hirtelen dunántúli faluvá vált. Az új folyómeder elválasztotta távoli szántóföldjeitől, amelyek Szentkirály, Pojtva, Széked és Adács pusztákon terültek el a Dusnok-Nádudvar-Miske háromszögben. A különös sorsú ősi falu 1950-ig, tehát dunántúlivá válása után még csaknem száz BÁRTH János 1975/a.
