Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)

Régészet, éremtan - Tóth Katalin: A korai bronzkor kutatástörténete Bács-Kiskun megyében

CUMAWAJ^ 199 TÓTH KATALIN A KORAI BRONZKOR KUTATÁSTÖRTÉNETE BÁCS-KISKUN MEGYÉBEN BEVEZETÉS Egy 1997. novemberében elhangzott előadásban felvázoltam az általam tervezett kutatási programot Bács-Kiskun megye kora bronzkorát illetően.

1 Hangsúlyoztam, hogy az utóbbi években feltárt jelentős kora bronzkori települések anyagának teljes feldolgozása előtt szükségesnek érzem a korszakról eddig rendelkezésünkre álló információk összegyűjtését. E program első lépéseként jelen tanulmányban a kora bronzkor megyére vonatkozó kutatástörténetét teszem közzé. KUTATÁSTÖRTÉNET A korszakról az első információnk a múlt század végéről származik. 1898-ban Majláth Béla Alpárról származó régészeti leleteket közölt Szivák Imre gyűjteményéből, köztük egy — a Nagyrévi kultúrába sorolható — kis korsót. Patay Pál 1938-ban a magyarországi kora bronzkori kultúrákról írt összefoglaló művében a Vucedol-Zóki kultúra 18 előfordulási helyét sorolta fel, köztük Kecskemét-Szikrát, ahonnan egy talpas táltöredék került a kecskeméti múzeumba.

4 A Nagyrévi kultúra 31 előfordulási helye között hármat említett a mai Bács-Kiskun megye területéről: Kecskemét (szórványos leletek a Magyar Nemzeti Múzeumban), Alpár (a Majláth gyűjtemény leletei) és Kiskunfélegyháza lelőhelyeket (szórványos leletek a kecskeméti múzeumban).

5 1 Az előadás A kora bronzkor kutatásának helyzete és lehetőségei Bács-Kiskun megyében címmel hangzott el a Fiatal Őskoros Kutatók I. Összejövetelén 1997. november 11-én Debrecenben. 2 A továbbiakban tervezem a megye múzeumaiban és helytörténeti gyűjteményeiben található kora bronzkori leletek összegyűjtését, folyamatos közzétételét, valamint a Kecskemét-Csukáséren és KiskunfélegyházaKővágőéren feltárt településrészletek leletanyagának feldolgozását. 3 MAJLÁTH Béla 1898. 264. Közölte a 25. számú korsó rajzát is. Az edény ma a Kiskun Múzeumban található, ltsz.: 56.58.1. Valószínűleg 1912-ben került a félegyházi múzeumba. A Félegyházi Hírlap tudósított arról, hogy: "Dr. Szivák Imre igazságügyminisztériumi fogalmazó boldogult édes atyja keramikai, ethnográfiai és egyéb más régiségekből álló gyűjteményét a Városi Múzeumnak adományozta azon óhajtással, hogy ez a gyűjtemény mint "dr. Szivák Imre gyűjteménye" illetve ajándéka a múzeumban külön csoportban állíttassék fel" (Félegyházi Hírlap egyesült Félegyházi Híradó 1912. július 14. 28. szám 5. old.). 4 PATAY Pál 1938.23. 5 PATAY Pál 1938. 28.