Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)
Régészet, éremtan - Gallina Zsolt–Hajdrik Gabriella: 10–11. századi temetőrészlet Homokmégy–Székesen
155 A 43. és a 47. sírnál szokatlan sírszerkezetet figyeltünk meg. A koponyákkal egy vonalban levő, a sírfalból kiugró félkör átmetszetü bevágások, "fülek" alapján különböző variációkat képzelhetünk el. 1. A fej felől alátámasztott halotti ágyhoz tartoztak a cölöpök. 2. A halottat fedték le egy faácsolattal, melyet valamilyen módon a fej felől erősítettek meg. 3. A koporsót rögzítették ily módon a sírgödörben. Azonban egyik sírban sem találtunk koporsóra utaló famaradványt vagy elszíneződést (I. t.). 18 A feltárt sírok túlnyomó részében nyújtott, háton fekvő csontváz került napvilágra. Számos esetben a koponyát feltámasztották (34., 35., 36., 43., 47., 49., 56., 58.). A karok helyzete igen változatos. A sírok mintegy felében a karok a test mellett nyújtott helyzetben feküdtek. A sírok másik felében azonban az alkart vagy alkarokat valamilyen szögben behajlították. A két alkart többnyire a medencére, a hasra illetve a mellkasra hajlították. Néhány esetben a az alkarokat keresztbe helyezték a mellkason illetve a kezeket összekulcsolták. Ezenkívül megtaláljuk a bal alkart a medencelapátra, bal alkart a combnyakra, jobb alkart a medencelapátra, jobb alkart a combnyakra, jobb alkart a hasra hajlítva. Előfordult, hogy az alkarokat éles szögben a szívtájékra hajlították és a kezeket összekulcsolták vagy egymásra tették (34., 35., 59., 80.). Egy gyermek halottat zsugorítva temettek el a temető K-i árkába (13.). A temetkezés rítusa, a tájolás, illetve a temetőárokba temetés a közösségből való kivetettségre, a halottól való félelemre utal. Itt a közösségtől való elkülönítés és az ellene való védekezés több fajtáját együttesen alkalmazták. 20 A kunszállási avar temető 51. sírjában, ahol a széles sírgödör alján földbe ásott halotti ágyat figyeltek meg, a fej és a láb felöli oldalon 2-2 beásást dokumentáltak a sírgödör falában. Ezek a sír hosszanti oldalfalában a felszíntől a sírmélység egyharmadáig mélyedtek, amelyeken talán két keresztfára helyezett fafedél nyugodhatott (H. TÓTH Elvira 1981. 189.). Kovács László a Tiszaiúc-Sarkadpusztán feltárt 11, századi temetőben a fej illetve váll és az alsó lábszárközép mellett, a sírfolt hosszanti széleibe ásott 2-2 gödröcskét figyelt meg. E temetőben egyébként több helyen is előkerült halott alá illetve fölé helyezett deszkaréteg, csapolt deszkakeret és csapolt teljes koporsó nyoma (KOVÁCS László 1986. 218., 220-221., 2. kép). A szőreg-homokbányai temető 25. sírja esetében a sír hosszanti falai mentén 3-3 egymással szemben levő ovális átmetszetü bevágás figyelhető meg. Bálint Csanád emiatt elveti bármilyen gerendaszerkezet lehetőségét (BÁLINT Csanád 1991. 85., 87., XXVI. t.). A sír itt is mélyebb volt a koponya felöli oldalon. Feltűnő, hogy a fenti esetekben nem került elő famaradvány. Több kutató felvetette, hogy ez a bizánci kereszténység nyoma lenne illetve a bizánci kereszténységgel együtt terjedhetett el az országban (TETTAMANTI Sarolta 1975. 96., 101.- TÖRÖK Gyula 1962. 13-14. - SZABÓ János Győző 1980.). Ennek elterjedését Kovács László a keleti kereszténység gyakorlatához közelítő, átmeneti formának, szokásnak tekinti (KOVÁCS László 1989. 169.). Mivel a szokás jelentős számú 10-11. századi temetőben előfordul szerte az országban, ezért inkább a terjedő kereszténység általános hatásának tulajdoníthatjuk. Ugyanakkor az is figyelemre méltó, hogy a magyarországi püspökségek inetropóliájának szervezése egybeesik Szent István és II. Baszileiosz szövetségével, ugyanakkor éppen Kalocsán nincs adatunk korai egyházmegye alapítására (BAÁN István 1995. 1169.)! A combok a törzs elé hajlítva (mellre kötözve?), az alsó lábszárak a combokkal csaknem párhuzamosak (odakötve), kezei összekötözve az arcára hajlítva; 11.3 típus. Ez az oldaltfekvő gúzsbakötés rokon a békafekvéssel (egykori "guggoló" csontvázak) (SZABÓ János Győző 1976. 38-39.).
