Bárth János szerk.: Cumania 15. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1998)
Régészet, éremtan - Gallina Zsolt–Hajdrik Gabriella: 10–11. századi temetőrészlet Homokmégy–Székesen
156 A LELET ANYAG A temetőrészlet köznépi jellegű, de nem tekinthető szegénynek, mivel az eddig feltárt sírok 65 %-ában volt melléklet. Bár nehéz határt húzni a 10. században a szegényebb középréteg és módosabb köznépi leletanyag között, hiszen a temetkezési szokásokat az életmód is befolyásolta. 21 Ugyanakkor kisebbnagyobb temetkezési csoportok esetén a sémák könnyen felborulhatnak. Egy temetőhöz nem feltétlenül csak egy társadalmi réteg tartozott, hiszen a köznép közé annak vezetői és családtagjai is temetkezhettek. 22 A leletanyag alapján e temetőt köznépiek közé sorolhatjuk. A nők egy részét e temetőben is gazdagabb leletanyaggal temették el, mint a férfiakat. A viszonylag gazdagabb sírok a temetőn belül nem alkottak csoportot (22., 35., 53., 58., 59., 72., 75.). Ugyanakkor az 58., 72., 75. sírok körül viszonylag nagy hely volt. A temetőrészletben számos bronz és ezüst karikaékszer, sima nyitott végű kis, illetve nagy méretű, kerek vagy körte alakú hajkarikák, pödrött végű hajkarikák, drótból készült illetve ellapított S-végű karikák került napvilágra (VII. t.). 23 A karikaékszerek túlnyomó többségét női sírokban találtuk. Viszonylag nagy számban kerültek elő sima nyitott végű, nagyobb átmérőjű bronzhuzalból hajlított haj karikák, amelyek e temetőrészletben a legkorábbi karikaékszernek számítanak, 10. század közepétől kezdtek el viselni őket 24 és divatjuk a 11. századba is áthúzódott. 25 A temetőben kevés számban visszapödrött végű hajkarika is előkerült (35., 61. sír) két nagyobb, nyitott végű hajkarikával együtt. Néhány sírban S-végű karikát is találtunk (15., 26., 35., 39.). A vékony bronzhuzalból hajlított példányok a 10. század második felében jelentek meg és használatuk all. század végéig jellemző. A kései példányok közé tartozik az itt előkerült 1-2 elkalapált S- végű karika. 26 A 19. sírban nyugvó gyermek két kampós záródású, vékony sodrott bronz nyakperecet, a 58., 59. sírban eltemetett nők pedig hurkos-kampós záródású hasonló bronz nyakpereceket viseltek (VIL t.). A kisebb méretű, nyakon hátul összekapcsolva viselt sodrott nyakperec viseletében keleti impulzusokat feltételezhetünk. Valószínű, hogy ez a típus a két huzalból sodrott, nagy hurkos 21 RÉVÉSZ László 1996. 42. 22 MESTERHÁZY Károly 1995. 1037. 23 Sokszor nehéz eldönteni, hogy ezek fülbevalóként vagy hajkarikaként funkcionáltak. A vékony drótszerű karikáknál (vastagság 1 mm alatt), ha azok a csecsnyúlvány környékén vannak, felvethető a fülbevalóként való használat. A vastagabb karikák (vastagság: 1-3 mm között) valószínűleg hajkarikák voltak. 24 SZŐKE Béla Miklós 1962. 35. 25 KOVÁCS László 1994. 112., 152. j. 26 A sima bronz- vagy ezüsthuzalból hajlított, egyszerű S végű hajkarikák megjelenését Szőke Béla Miklós a 10. század 60-70-es éveire teszi. A kis méretű S végű huzalkarikák szerinte all. század elejéig jellemzőek (SZŐKE Béla Miklós 1962. 88.). Szabó János Győző e tárgyak megjelenését a 10. század utolsó évtizedeire datálta, de jelzi, hogy azok divatjának ideje területenként eltérő lehet (SZABÓ János Győző 1980. 69.).
