Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Bereznai Zsuzsanna: A félegyházi ember humora

134 284. Arisztid: Jean, vigye le, kérem az ágyamat a pincébe! Jean: Miért, uram? Arisztid: Mert mélyen akarok aludni! 285. Mórickát beíratják az iskolába. Odahaza megkérdi tőle az apja: -No, Móricka, szeretsz-e iskolába járni? - Nekem az a hely sehogy se tetszik, édesapám! - Miért nem tetszik, Móricka ? - Mert csak elbaszom ott az egész napot! A tanító meg olyan buta, mint a tök állandóan a gyerekeket kérdezgeti mindenről... 286. Régi vicc modern köntösben: Apuka kérdezi, mikor hazaér, a kisfiát, anyuka otthon van-e - gyesen: - Kisfiam, járt-e itt valaki ? Azt mondja: - Igen - azt mondja -, vót a levegőfelelős. - Ilyen is van ? - Csak van, biztos, mert amikor becsengetett, anyukától mindig azt kérdi, tiszta-e a levegő. 287. Rákosi vett egyszer egy tehenet. Hogy kék má ezt felvinni Pestre? Hogy kék má? Hát, utána kötötte a vonat utolsó kocsijához. О is oda szállt fel, az utolsó kocsira. No, oszt mikor a vonat fölgyorsult, a tehén csak vagdalkozik össze-vissza, meg elesik, meg felugrik... Azt mondja egyszer Rákosi ott a vonatba a többieknek: - Nézzétek má, azt az erre meg arra! Tíz-millió marha gyün utánam, ez az egy meg nem akar... ! A FELEGYHAZITREFAS NÉPI ELBESZÉLÉSEK STILUSA Karácsony Sándor szerint az anekdotázás a magyar nép alkati adottsága, egy „nem levethető és mással fel nem cserélhető ruha". „Egészen mélyről érzett, meg nem másítható gesztusa eszünk járásának. Ha valaha baj volt nálunk az anekdotázás 20 miatt, bizony, soha nem miatta volt a baj, legfeljebb körülötte-mellette." Az anekdotázó jellegű népi elbeszélésmód irodalmi élete Mikszáth Kálmán műveiben teljesedik ki leginkább. De nemcsak szépirodalmi példái léteznek e sajátos hangulatú epikus stílusnak - ma is fellelhető élő néphagyományként számos 20 Karácsony Sándor, 1944.