Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Bereznai Zsuzsanna: A félegyházi ember humora

66 komikus helyzet legtöbb esetben hibás viselkedési és gondolkodásmodellek ábrázolása, nyelvi kifejezése. A komikus visszatükröződés, a komikum létrehozása részben egyéni sajátosságok függvénye. A humorérzék, a tréfálkozásra való hajlam lehet befogadó vagy alkotó, kreatív jellegű. A humorérzék nem más, mint az egyén „szórakozási attitűdje", melyben az intelligenciának, a kreativitásnak jelentős szerepe van. Ahhoz, hogy a különböző népek humorát megérthessük, nemcsak a nyelvet, hanem az adott kor népi kultúráját is ismernünk kell. A nemzeti(etnikai) jellem vonásai bizonyos értelemben az egyén pszichikumában is integrálódnak. Helytelen lenne azonban az egyes etnikai közösségek jellemét abszolutizálni, inkább arról beszélhetünk, hogy az egyes népek között különbségek lehetnek e vonások megjelenési formáiban (árnyalataiban és stílusában). A különböző népek humora sajátos jelleget mutat, sőt egy-egy etnikumon belül is megfigyelhetjük a humor sajátos változatait, a regionális humort. A magyar nyelvterületen belül az etnikus humor ilyen sajátos változata a székely, a Szeged vidéki, a Balaton melléki, a bácskai nép humora. „A regionális humor nemcsak stílust, hanem szemléletet, hangulatot, kötődést is jelent." S nemcsak a kisebb-nagyobb tájegységek sajátos humoráról lehet beszélni, hanem kisebb közösségek is rendelkezhetnek a környezetüktől különböző humorérzékkel. Ilyen település Kiskunfélegyháza is. A félegyházi ember igen mozgékony, extrovertált alkatú. Itt az utóbbi évtizedekben sem bomlottak fel a társadalom hagyományos kapcsolattartási formái. Az idősebb és a középgeneráció aktív társadalmi életet él: sokféle belső szerveződésű baráti kör, társadalmi szervezet működik a városban, melyek megadják a keretét a szabadidő közös eltöltésének, a szórakozásnak is. A félegyháziakat jó kedélyű, mindig tréfálkozó embereknek ismerik a szomszédos települések lakói. A félegyházi ember közvetlensége, nyugodt derűje, komótos-kedveskedő tréfálkozása az idegen számára is hamar szembeötlik. Mesélőkedvű ember a félegyházi. Számos közismerten anekdotázó kedvű ember él a városban, s közöttük nem egy valódi mesemondót, sőt valóságos „mesekirályt" is találunk még napjainkban is. A félegyházi nép epikus folklórját szinte kifogyhatatlan gazdagság jellemzi. A népi elbeszélő műfajok sorában a humoros, tréfás alkotások a legismertebbek és a legnépszerűbbek. 3 Vöő Gabriella, 1981. 19. p. 4 Séra László, 1983. 128. p. 5 Bromlej, Julian Vlagyimirovocs, 1976. 108-109. p. 6 Szalay Károly, 1977. 350. p.