Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Bereznai Zsuzsanna: A félegyházi ember humora

67 De nemcsak a népköltészetet szövi át a jókedv, a derű - nincs olyan mindennapi beszédhelyzet, amelyre ne lenne valami tréfás, viccelődő beszédformula, „jeles mondás". A félegyházi emberből sose fogy ki a tréfa. Az idősebb generáció körében még ma is név szerint emlegetik azokat a „csozékat", „akikben a csintalanságból több van egy kicsit": Feró Béla, Csandra, Juhász Kálmán, „Karácsony sógor", a pálmonostorai Kiss Rácz Imre, Kun Jóska, Csiba, a gátéri Rácz bácsi, Nemes Pista bácsi... A kedélyes tréfálkozás olyan természetes sajátja az itt élő embereknek, mint a jókedvű evés-ivás, a barátságos vendéglátás. A félegyházi ember tréfálkozása igen szemérmes, gyengéd viccelődés, mely csak nagyon ritkán tűr egy-egy „erőteljesebb" kifejezést, s az önirónia sem áll távol tőle. Ebből a végtelenül gazdag folklórhagyományból szeretnék bemutatni közismert, közkedvelt „tréfákat", jellemző tréfás élethelyzeteket. Az itt közölt folklóranyag természetesen csak részben a félegyházi nép közvetlen produktuma, hiszen számos alkotás a nemzetközi vándortémák közé tartozik, s ily módon csupán a továbbhagyományozás körébe sorolhatók. De az is jellemezheti egy közösség hagyományát, hogy melyek azok a műfajok és alkotások, melyeket befogadnak és továbbhagyományoznak. A „világjáró anekdoták" Európa-szerte, sokszor valóban világszerte ismeretesek - de az már jellemző egy közösség folklórjára, hogy a szelekciós rendszer mit emel ki ebből, a közösség tagjai min tudnak nevetni. A vándortémák nyelvi megformálása azonban minden egyes esetben olyan sajátosan helyi jelleget ölt, mely egyszerivé és egyben megismételhetetlenné teszi a népi alkotást. A TRÉFÁLKOZÁS MINT KOMMUNIKÁCIÓS HELYZET A félegyházi ember szinte minden köznapi helyzetben megtalálja a módját a tréfálkozásnak. Tréfás köszönési formák Reggel: 1. -Vót-e? - Vót, hála Istennek! Búcsúzáskor: 2. - Kasza, kapa - gyerünk haza! 3. - Gereblye, ásó - majd elgyüvünk máskor! 4. - Kasza, kapa - gyerünk haza! Hajdú dikics - gyertek haza tik is!