Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Merk Zsuzsa: A katolikus egyház és a bukovinai székely telepítés a Délvidéken (1941–1944)

42 gazdaságilag érintette, mégpedig hátrányosan a bukovinai székely falvakat, erősítve a kitelepítés gondolatát, az utóbbi a módszert, a mintát jelentette erre. Németh Kálmán józseffalvi plébános, a bukovinai székelyek kitelepítését szorgalmazó pap a következőképp foglalja össze az eddig elmondott eseményeket: „Négy hónap óta dolgozom a bukovinai magyarok kitelepítésén. Az oroszokkal közvetlen határosak lettek a bukovinai magyar falvak. Máris megkezdődött a propaganda. Járőröktől, orosz tisztektől hallottuk, hogy végső vágyuk: Dornavatráig, illetve a Maguráig jutni, a Kárpátok kőgátjáig. Másfelől a román terror kibírhatatlan a mi számunkra. Ahol egyet megcsíphetnek (márpedig malomba, erdőbe mégiscsak kell járni); azt agyba-főbe verik, lehúzzák a szekérről." A magyar kormány az 1940-es események hatására kezdetben olyan propagandát fejtett ki, mellyel a székelyeket az egyéni, s nem a tömeges áttelepedésre igyekezett rábírni. Ennek eredményeként főként hadköteles férfiak (és családtagjaik) jöttek Magyarországra, menekülve a román hadseregbe való besorozás elől. Elekes Dénes, ekkor Istensegíts plébánosa, így emlékezik erre az időre: „Én a hazatérő igazolványokért minden héten, két hétbe le a bukaresti magyar nagykövetségre, mikor még az volt nekünk az utasítás, hogy nem kitelepítés, hanem szivárogtatás. Hazatérő igazolvány, azzal átengedik a határon. Magyarországon mint menekülteket fogadták a bukovinai kitelepülőket, menekült segélyt kaptak. Fönt Észak-Magyarországon, oda kerültek kis falukba azok, akik a tömeges kitelepítés előtt jöttek ki. így szivárogtak ki."

4 Németh Kálmán már idézett levelében - melyet Hász István tábori püspöknek írt 1941. január 11-én - a hadköteles férfilakosság Magyarországra jövetelének mértékére is találunk adatot: „kivétel nélkül honvédlobogó alá jöttek: csupán 3 hadköteles maradt az 5 bukovinai faluban." Ha túlzónak is tartható ez az arány, mégis szemléltetheti, hogy a kialakult történelmi helyzetben erősödött a kitelepülés szándéka a bukovinai székelyek körében, a magyar kormány az „átszivárogtatással" ezt csak növelte. A kormány 1941 elejére egyre komolyabban foglalkozott az öt bukovinai székely falu lakosságának Magyarországra telepítésével. Jelentős szerepet játszott ebben Németh Kálmán józseffalvi plébános, aki Észak-Erdély visszacsatolása után Teleki Pál miniszterelnökkel folytatott megbeszélései során sürgetőleg vetette fel a 2 A bukovinai székelyeket érzékenyen érintette, hogy piacaik egy részét elvesztették Észak-Bukovina Szovjetunióhoz kerülésével. Észak-Erdély visszacsatolása abból a szempontból volt hátrányos rájuk nézve, hogy a román nagybirtokosok a feszült, erősödő magyarellenesség miatt nem adtak munkát azoknak a nincstelen, vagy kis földbirtokkal rendelkező székelyeknek, akiknek pedig megélhetési forrásuk volt ez az idénymunka. - A. Sajti Enikő 1987. 55. 3 EPL 348/941. Németh Kálmán levele Hász István püspökhöz, melyet ő az esztergomi érseknek továbbított. 4 TIM Adattár 1140. 5 EPL 348/941.