Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Henkey Gyula: Akasztó népességének etnikai embertani vizsgálata

315 Szemszín Akasztói férfiaknál barna, világos, kevert (zöldes), nőknél barna, ke­vert, világos az előfordulás sorrendje. Az általam vizsgált magyaroknál is a barna szemszín a leggyakoribb (f. 42.8%, n. 49.1%), de férfiaknál a világos kisebb (25.7%), a kevert nagyobb (31.4%) mértékben észlelhető. Hajszín. A hajszín az akasztóiaknál egy férfi és két nő kivételével barna-fekete. Hasonlóan túlnyomó a sötét hajszín a magyaroknál általában (f. 97.3%, n. 96.6%). A jellegek variációja. A 24-60 éves akasztói férfiak méreteinek szórása az egész emberi faj szórásának százalékában kifejezve 97.26, a három indexé pedig 90.37. Tekintettel arra, hogy az átlagos szórás 100%, az akasztóiak mind a méretek, mind a jelzők szempontjából eléggé egyöntetűek. A magyar átlag a méretek tekintetében 97.7, a jelzők vonatkozásában 88.9. Mindkét érték csaknem teljesen megegyező az. akasztóiakével. A Hiernaux-féle távolság. E számítások során az alábbi jellegeket vettem figye­lembe: testmagasság, fejhossz, fejszélesség, járomívszélesség, morfológiai arcma­gasság, állkapocsszögletszélesség, orrmagasság, fejjelző, arcjelző, frontálisan lapult (előreálló) járomcsont, meredek homlok, konvex orrhát, erősen kiemelkedő orrhát, enyhén domború tarkó, barna szemszín, barna-fekete hajszín. A kapott eredmények a 3. táblázatban láthatók. 16 összehasonlított jelleg esetén 625 az átlagos távolság. Az akasztói férfiak és nők egyaránt az egyéb palócokhoz állnak a legközelebb, de az átlagosnál kisebb a távolság a palócföldi, magyarokkal kevert szlovák férfiakkal és a palóc centrumbeli nőkkel is. TÍPUSOK MEGOSZLÁSA A típusok megoszlása részletesen a 4. táblázatban látható a Duna-Tisza közi, a palóc, az összmagyar és a palócföldi szlovák áltagokkal együtt. Akasztón a turanid, a pamiri és a keletbalti a három leggyakoribb típus. Az előfordulás szempontjából első helyen álló turanid típuson belül az alföldi változat (4-7. kép) a leggyakoribb. E változtra a magas vagy nagyközepes termet, a fej nagy méretei mellett rövid-túlrövid fejjelző, széles-igen széles, középmagas arc mellett széles arcjelző, frontálisan lapult (előreálló) járomcsont, meredek homlok, az arc síkjából közepesen kiemelkedő, egyenes vagy enyhén konvex orrhát (rövid sasorr), enyhén domború tarkó, barna vagy zöldesbarna szemszín és barna-fekete hajszín a jellemző. Akasztón észlelehetők a turanid típuson belül azok a jellegzetes középázsiai változatok is, melyek a kazakoknál és a kirgizeknél a leggyakoribbak (1-3. kép). A turanid típusba soroltak között jelentős a turano-pamiri átmeneti forma (8-11. kép) és a turanid+keletbalti kevert alak (22. kép) előfordulása is. A második helyen álló pamiri típusra (14-15. kép) átlagban a nagyközepes termet, a fej kis méretei mellett túlrövid-rövid fejjelző, enyhén széles-középszéles, középmagas-enyhén magas arc mellett közepes arcjelző, meredek homlok, a köze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom