Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Henkey Gyula: Akasztó népességének etnikai embertani vizsgálata

316 pesnél kissé erosebben kiemelkedő, enyhén konvex vagy egyenes orrhát, csőszerűén befelé és lefelé görbülő orrcsúcs, enyhén domború vagy lapos tarkó, barna avagy zöldes szemszín és barna-fekete hajszín a jellemző. A jellegzetes pamirinál azonban Akasztón is gyakoribb a pamiro-turanid átmeneti forma (12-13. kép), melynél a termet átlagban magasabb, a fej méretei nagyobbak, az arc szélesebb és a járomcsont is frontálisan lapult (előreálló). Kimutatható volta a pamiri+keletbalti kevert forma is. Akasztón a keletbalti a harmadik leggyakoribb típus. Ennek klasszikus változatára (16-17. kép) a közepes termet, a magyar átlagnak megfelelő fejhossz, annál enyhén kisebb fejszélesség, rövid fejjelző, széles, alacsony arc mellett széles arcjelző, félmeredek homlok, rövid, a közepesnél gyengébben kiemelkedő, konkáv (homorú) orrhát, felálló orrcsúcs, enyhén domború tarkó, világos szemszín és bár a hajnak sötétszőkének kellene lennie, de az e típusba sorolt akasztóiak túlnyomó többségénél barna. A klasszikus keletbaltival közel azonos arányban észlelhető Akasztón az erősen lapponoid jellegű változat, melynél a termet csak kisközepes, az arc és az orr még fokozottabban alacsony, az orrhát pedig gyengén kiemelkedő. A 16. képpel bemutatott nő áll közel ehhez a változathoz. Előfordul az erősen cromagnoid jellegű változat is (18. kép), melynél a termet nagyközepes, az arc és az áll kissé magasabb, mint a klasszikus változtnál, az orrhát pedig közepesen kiemelkedő. A keletbalti típusba sorolt kevert formák közül a keletbalti+turanid (24. kép) a leggyakoribb és észlelhető a keletbalti+pamiri (23. kép) keveredés is. A ritkábban előforduló típusok közül a keleti mediterrán, a gracilis mediterrán, az alpi és a lapponoid gyakorisága haldja meg a 2%-ot. A keleti mediterrán típusra (19. kép) a magas vagy nagyközepes termet, a hosszú fejjelző, közepes arcjelző, a közepesnél erősebben vagy erősen kiemelkedő, konvex orrhát, erősen domború tarkó, barna szemszín és fekete hajszín jellemző. A gracilis mediterrán annyiban tér el az előbbi típustól, hogy termet csak kisközepes, a fej méretei kisebbek és az arc keskenyebb. Az alpi típusnál (20. kép) a termet kisközepes, a fejjelző rövid, az arcjelző széles vagy közepes, az orr rövid, konkáv (homorú), a közepesnél gyengébben kiemelkedő, a tarkó enyhén domború, a hajszín barna-fekete, a szemszín barna vagy zöldes. A lapponoid típus (21. kép) közel áll az alpihoz, de az arc alacsonyabb, az orr még rövidebb és egyben szélesebb. Bár az előázsiai és a dinári típus előfordulása Akasztón nem éri el a 2%-ot, de mert gyakorisága a magyarok többségéneél eléggé jelentős, ezek jellegeire is kitérek. Az előázsiai típus termete közepes, a fej kis méretei mellett a fejjelző rövid-túlrövid, az arcjelző közepes vagy keskeny, a homlok hátrahajló, az orr igen erősen kiemelkedő és erősen konvex (domború), a tarkó enyhén domború vagy lapos, a szemszín barna vagy zöldes, a hajszín barna-fekete. A dinári típus több jelleg tekintetében közel áll az előázsiaihoz, de a termete magas, a fej méretei a magyar átlagnál alig kisebbek, az arc és az áll kifejezetten magas, valamint nagyobb mértékben jellemző rá a lapos tarkó.