Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Magyar László: Adalékok Szabadka építészettörténetéhez (1867–1918)

301 szállodát. E hotel mintájára a század elején felépül a Nagyszálloda (most: „Jezero" szálló), amelyet az 1980-as években felújítottak. A ma is fennálló régi épületek közül megemlíthető még az egykori vendéglős lakház (nagykocsma), amely fontos szerepet játszott a fürdőhely létesítésének kezdetén. Az épületet 1862-ben Scultety tervei alapján átépítik, helyiségekkel bővítik. Itt ért célba a vasútállomástól induló főbejárat - a fősétány. Csak 1912-től - a víztorony és a vígadó elkészültével, vagyis a fürdőhely ünnepélyes átadásával - vesz fel új irányt a fősétány. A főbejárat déli végére, a tópart közelébe tervezték 1912-ben Komor és Jakab műépítészek az emlékkutat. A mostani női fürdőtől keletre állt egykor a sárfürdő, s miután ezt 1885-ben megszüntették, felépül a női uszoda. Majd 1908-ban a fent említett műépítészek az új tófürdőt (női fürdő) kissé nyugatabbra tervezik és új elemekkel gazdagítják. A Palicsi-tó felújításakor (1970-es évek) az épületet lebontják, majd eredeti állapotában visszaállítják. A női fürdőtől keletre állt egykor a férfiuszoda. Amikor tehát 1885-ben a hideg-, vagy kosárfürdőt és a sárfürdőt (a mai női fürdő közelében) lebontják, külön férfi és női fürdőt épít a város a mólótól jobbra és balra. A férfi uszodát az első világháború idején eltávolítják, és helyette 1921-ben a keleti tóparton fövényfürdőt létesítenek. A népszerű kisvendéglő (kiskocsma) helyén a múlt század közepén istálló állt. Megjegyezzük, hogy már az 1840-es évek közepén fürdőházat és bővíthető vendéglőt építenek a fürdőhelyen, amelynek néhány szobájában fürdőkádat állítanak fel. Idővel a kádak számának növelésével és a felső nádas épület felépítésével megvetik az alapját az igen látogatott melegfürdőnek. A polgárosodás erősödésével, az üdülőhely látogatottságával egyre szaporodnak (különösen az 1880-as évektől) a palicsi díszes lakóházak, amelyeknek jó része ma is megtalálható. Tervezőik a bécsi és budapesti, illetve a nyugati iskolák hagyományait örökítették meg úgy, hogy Palicsnak még mindig egyedülálló építészeti varázsa van. Éppen ezért úgy érezzük, a palicsi villákról bővebben is szólnunk kell. Palicsot a múlt század 50-es éveiben fejlesztették fürdőintézetté. E tény rendkívül lendületes fejlődést kölcsönzött a településnek, ami a „nyári lak"-ok gomba módra való szaporodásában is megmutatkozott. A városi hatóság - tekintettel a fokozódó érdeklődésre - célul tűzte ki a kellemes természeti adottsággal rendelkező fürdőhely benépesítését, kiépítését. Már az 1850-es és 1860-as években több magánbirtokos: Falcione, Budai, Paresetics, Kovacsics és Polyákovics nyári lakot épít. Majd az 1880-as évektől a század elejéig már díszesebb svájci stílusú villákat (nyaralókat) a Szalay, Lévay, Hever, Rozsics, Vojnics, Iványi, Kunetz, Jiraszek, Hoffmann, Haverda, Vizner, Hartmann, Freuberg, Milassin, Schnier, Czeiss, Schaeffer, Pukkel, Malachovszky, Vermes, Leovics, Halbrohr, Ljubibratity, Jakobcsics, Raichl' stb. család. Egészen az első világháborúig folytatódik tovább a fürdőhely 48 Iványi, II. 147-148.