Bárth János szerk.: Cumania 14. (A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyve, Kecskemét, 1997)

Csík Antal: A lőcsös parasztkocsi készítése Kiskunmajsán

194 HÁTSÓ TENGELY ÉS A NYÚJTÓ Minden farésze akácfából készült. A hátsó tengely vagy ástok formáját, ívét tapasztalatok alapján kialakított sablon alapján készítették. Kifűrészelés és kifaragás után átkerült a kovácshoz. A kovácsok a vaskereskedőnél vásárolt kész egyenesvas kocsitengelyt melegen az ástok alsó ívéhez igazították, hajtották. Közben az egyik legfontosabb műveletet is elvégezték a tengelyen. Ekkor állították be a tengely vég nyilát, mely egyenes vonalzóval történt. A tengelyvég kerékcsonkot a nyilát az egyenestől negatív irányba, tehát lefelé kissé és előre állították 1-2 cm-re, a kerékterpesztés és az összetartás miatt. így a kerekek szép könnyű járásúak lettek, terhelten is és a tengelyvégek egyenletes kopását biztosították, és oly jellegzetes, szép pörgős, ketyegő hangot adtak kocsizáskor. így került vissza az ástok a tengellyel a bognárhoz, aki az astokba 10-15 mm mélyen bevéste az ívelt vastengelyt. Kifaragott vánkost és a nyújtószárnyakat a kivésett ástok és vánkosfa közé helyezte. A nyújtó közepébe a vert szögről spárgával kiderékszögelték, hogy pontosan merőleges legyen a nyújtó a tengelyekre. Ezután ideiglenesen két oldalról az astokot és a vánkosfát összeszorították láncoskapcsokkal. Az összeszorított, pontosan beállított vánkost, két nyújtószárnyat és az astokot fölülről átfúrták és l-l faszeget vertek bele, ami ideiglenes rögzítést biztosított. A láncos kapoccsal összefogott nyújtót és két nyújtószárnyat oldalról is keresztülfúrták és l-l faszeget vertek bele, amely benne is maradt végleg. így került vissza a kovácsokhoz, akik 2-2 kis cuggal kétoldalt, közel a kerekekhez összeszorították az astokba belevésett vastengelyt. A vánkosfa felső részén végig spangavassal borították és rászögezték, két végére vasgyűrűs rakonca csavart húztak fel melegen és átfúrva csavarral rögzítették. Utána a nyújtószárnyak villái között 2 nagy duggdX, cupánttal összeszorították középen a vánkost és az astokot, a nyújtószárnyak szépen faragott része marad ki. Híres volt a nyújtóközép kacsafej mintája. Még nagyobb cuggal, cuppántcsavarral közel a rakonca csavarokhoz újból összeszorították az astokot, nyújtószárnyakat és a vánkosfát. Három különböző méretű összeforrasztott laposvasgyűrűvel melegen összeszorították a nyújtót és a nyújtószárnyakat. A nyújtó és a nyújtószárnyak kiindulásánál félkörben spangavassal borították, megerősítették és melegen 2-2 kovácspánttal rögzítették a szárnyakon. A nyújtó első végét, ahol a derékszög furata lesz, körbevasalták vaslemezzel, de vasalással erősítették meg még a nyújtó alsó részét, ahol a juhafa dörzsölte. A nyújtó alsó részén két gömbvas összekötővel összekötötték a hátsó tengelytokot.