Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Régészet - Horváth Attila: 25 év régészeti kutatásai Bács-Kiskun megyében

REGESZET 11 nünk. E lelőhelyen is több korszak anyaga, köztük szarmata és honfoglalás kori sírok kerültek felszínre. Az alpári Várdombon — melyet a Tisza áradásai nagyrészt már elhordták — az ELTE Régészeti Tanszéke, Bóna István professzor vezetésével múzeumunkkal közös költségen tárta fel a középső bronzkor teleprészletét, majd felkérésünkre Nováki Gyula vágta át az Árpád-korban megújított bronzkori földsáncot. Az ásatás leletanyagának — amely alapvető fontosságú a Tisza mente bronzkorára — publikációja példás gyorsasággal jelent meg. Az ásatás mintegy mellesleg tisztázta, hogy az alpári csata és Zalán futása csupán legenda, s Anonymus saját korának állapotát vetítette a múltba. Időben és térben egyaránt nagy hiátust tölt ki a szabadszállási szkíta kori temető 200 sírja, e korszakból újabb leleteink azóta is csak a lajosmizsei autópályaszakasz leletmentése során kerültek felszínre. Évtizedes munkával tárta fel Kőhegyi Mihály a madarasi késő szarmata halomsíros temető óriási kiterjedésű lelőhelyét, mely több mint 600 feltárt sírjával a korszak legnagyobb hiteles leletegyüttese. Ugyancsak többéves munkával, mintegy melléktermékként került felszínre a kunpeszéri homokbánya hasonló korú temetőjének 90 sírja, s e korszak reprezentatív együttesei feltárását szolgálták a tázlári, móricgáti, kiskunfélegyháza-pákapusztai ismétlődő leletmentő, hitelesítő ásatások. A kunbábonyi avar kagán lelőhelyének hitelesítése a magányosan eltemetett fejedelem szabályát kivételként megerősítve rangos, de kirabolt avar kori sírt hozott felszínre. E lelőhely közelében a szomszédos Kunpeszéren feltárt korai avar kori temető sírjai nagy valószínűséggel azonosították az egykori peszéradacsi leletek feltételezhető lelőhelyét. A község kavicsbányájában megyénk első avar telepét a véletlen földmunkák olyan időszakosan vízjárta területen hozták felszínre, ahol a magunk jószántából sohasem kerestük volna. Csak népvándorláskorosaink megszállott kitartásának köszönhető, hogy 3, 6, de sokszor tíznél is több év munkájával egy-egy avar temető teljesebb feltárását elvégezték. Sajnálatos tény — amint egy közelmúltban végzett felmérés alkalmával kitűnt —, hogy jelentős számú és rangú kiskunsági honfoglalás kori leleteink hitelesítése a kényszerű körülmények folytán szűk területre korlátozódott, vagy nem vezetett eredményre, illetve esetenként elvégezhető sem volt. Ez alól csupán a madaras-árvai dűlő lelőhelye az örvendetes kivétel. A számban is legjelentősebb középkori feltárásokat talán az elmúlt évtizedek legnagyobb vállalkozásai közé sorolhatjuk. Az Árpád-kori temetők módszeres feltárásai mellett fontos településtörténeti kérdéseket tisztázó ásatásnak tekinthetjük a kecskeméti ferences templom leletmentését. A bátmonostori Pusztafalu templomát és temetőjét a 60-as évek leletmentései után egy évtizedes kitartó munkával hitelesítette Biczó Piroska módosítva a múlt századi feltárások eredményeit. Az egykori Szentkirály — egy időben Lászlófalva — területén a Nemzeti Múzeum időnként megyénk támogatásával és régészeink közreműködésével 1973