Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Régészet - V. Székely György: A Kecskemét-nyíri friesachi éremlelet

114 V. SZÉKELY: A KECSKEMET-NYIRI. . . kíváncsiságtól ösztönöztetve, mielőtt az edény kiüríttetett volna, azt a kezében volt ásóval összezúzta, mire abból nagyszámú apró ezüst pénz hullott a gyepre, melyeket a földrészek közül kiválogatván, magukhoz vettek, az összezúzott edény cserépdarabjait pedig az általuk már fölásott föld közé dobták s azokat utóbb a helyszínen tartott tiszti vizsgálat alkalmával sem sikerült föltalálni. Másnapon az eset Katona István földtulajdonosnak tudomására jutván, az egész leletet harmincz forintért a találó napszámosoktól megvette. Ali pedig ezen nagy nevezetességű lelet 2173 darab régi apró ezüst pénzből, ezeken kívül egy darab egy latnyi súlyú ezüst rudacskákból és egy papírszeletnyi vastagságú ezüstlemez darabból. A leletből Madarassy László királyi ügyész úr tudományos megvizsgáltatás és a Nemzeti Múzeum részére beszolgáltatás végett Katona Istvántól átvett 30 darab pénzt, az ezüst rudacskát és a lemezt, összesen mintegy 2 és fél lat súlyút, — a találó két napszámosnál saját kérésükre emlékül egy-egy darab pénz meghagyatott, 2141 darab pedig a városkapitányi hivatalnál letétetett, mely szakértőleg megméretvén és megbecsültetvén, 3 font 19 lat súlyúnak és 155 frt 25 kr. értékűnek találtatott."

6 A lelet megtalálásának körülményeit összefoglaló kapitányi jelentést — amit azután HORNYIK János is tanulmányozott — a városi tanács 1973. január 10-én tartott ülésén Dömötör Elek helyettes kapitány ismertette.

7 Az 1872. május 19-én kibocsátott belügyminiszteri rendelet alapján, amely a 150 frt-nál nagyobb értékű leletek egyharmadát a kincstár javára rendeli, a tanácsülésen úgy határoztak, hogy a leletet közvetlenül a Pénzügyminisztériumhoz küldik fel.

8 A leletet a Pénzügyminisztériumból valószínűleg a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba továbbították, ahonnan azt a Magyar Nemzeti Múzeumba küldték át.

9 A lelet a Nemzeti Múzeumba 1873. április 25-én érkezett meg, rendszerezésére az éremtári jelentések alapján május (1309 db), június (631 db) és július (201 db) 6. Hornyik leírásától kissé eltér az első beszámoló, amelyben aranypénzeket is említenek. Valószínűleg a lelet megtalálása után elterjedt szóbeszéd szolgálhatott ennek alapjául, ellenkező esetben, tehát ha valóban lettek volna aranypénzek is a leletben, Hornyik minden bizonnyal megemlítette volna. Az eddig ismert, a kecskemétivel egykorú hazai friesachi éremleletekben nem fordult elő aranypénz. A korszakban egyedül számbajöhető bizánci arany magyarországi forgalma a^ 12. század végén lezárult, de forgalma a balkáni területeken még a 13. században is megfigyelhető HÓMAN Bálint 1916. 272., 330. Ezt bizonyítja a boszniai Gajevoban előkerült 13. századi éremlelet, melyben az 1238 friesachi, 41 aquileiai, 2 trieszti, 8 kölni és 8 magyar dénár mellett 8 db bizánci arany volt (POGACNIK, Albin 1973. 58—59. MIRNIK, Ivan 1981. 98. 403. sz.). 7. A Hornyik János által használt kapitányi jelentés ma már nem található meg a levéltárban, 1874-ben kiemelték a helyéről. 8. Bács-Kiskun Megyei Levéltár, Tanácsülési jegyzőkönyvek 1873. 9. A 11. jegyzetben idézett jelentés szerint a minisztérium a 8507. számú ügyirattal küldte át a leletet.