Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Régészet - Biczó Piroska: Román kori táltöredékek Bátmonostorról

88 BICZO: ROMAN KORI TALTOREDEKEK .. . leletanyagából két fémtál-töredék érdemel megkülönböztetett figyelmet. 3 A töre­dékek a szakirodalomban korábban gyakran Hansa-tálnak nevezett tálak darab­jai. 4 1. töredék: (1. kép, 2. kép a) Tál aljának töredéke, közepe felé kissé domboro­dik (átmérője 15—16,5 cm). Anyaga sárgásbarna rézötvözet, a simább, kevésbé korrodeálódott felületeken fénye sárgásabb, aranyozás nyoma nem fedezhető fel rajta. A tárgyat megtalálásakor vastag, zöld színű oxidréteg borította. Ennek letisztítása után tűnt elő vésett díszítése, amely a felület erős korrodeálódása következtében néhány helyen tönkrement. Ez azonban nem zavarja a rajz és a feliratok értelmezését. A tál feltételezhető készítésmódjára — nyomópadon történt domborítás — utaló nyomok megsemmisültek: 5 az így készített tálak közepén található mélyedést a tálközepet áttörő, feltehetően a töredék másodlagos felhasználása során keletke­zett lyuk semmisítette meg, 6 az ugyanerre a készítésmódra utaló körkörös hornyo­latok pedig a durva, lemaródott felület miatt nem érzékelhetők. A felület rossz 3. A töredékek pontos lelőhelye a következő: 1. sz. töredék — B/XV. szelvény D-i fele, az Árpád-kori plébániatemplom DNy-i sarkától 11 m-re, a monostortemplom DNy-i sarkától pedig csaknem 30 m-re, 270 cm mélységből, az árok aljának közeléből került elő. (A feltörő talajvíz miatt mélyebbre már nem áshattunk.) Az árok betöltődését a felszíntől 145-150 cm-ig a temetkezések egyöntetűvé tették, a legmélyebb sírok 165, ill. 201 cm mélységig hatoltak le. Az alattuk 8—10 cm-re húzódó, összefüggő mészréteg egyértelműen jelölte az árok bolygatatlan részét. Az általunk feltárt legalsó réteget — amelyből a táltöredék is előkerült — néhány sárga agyagrög tarkította. Leletanyaga kevés Árpád-kori edénytöredék, közöttük bográcsperemek. Az ugyanebből a mélységből előkerülő embercsontok mutatták, hogy az árok betöltődése a temető használatának megindulása után kezdődött meg. 2. sz. töredék — B/XXVI. szelvény D-i fele, 1. réteg, a felszíntől 40—70 cm mélységben, az 1. sz. töredéktől kb. 30 m-re, az Árpád-kori plébániatemplom szentélyéhez 18-19 m-re, a monostortemplom szentélyéhez pedig megközelítően 30 m-re. Ez az 1. réteg a kerítőárok korábbi része fölött, a felszíntől 80-95 cm mélységig húzódó szürke, törmelékszemcsés réteg volt, amely leletanyaga és helyzete alapján is már az épületek török kori pusztulása után keletkezett. 4. Anton KISA 1905. 374.; A Hansa elnevezés kritikáját ld. Josepha WEITZMANN-FIEDLER 1956. 109. A figurális díszű tálak igen egyszerű díszítésű fajtájával, a szárnyas alakokkal díszített darabokkal kapcsolatban T. POKLEWSK1 és nyomában BONA István, a román kori elnevezés megalapozottságát vonja kétségbe. Tadeusz POKLEWSKI 1961. 63.; BÓNA István—NOVÁKI Gyula 1982. 103 104. 21. lábj. E szárnyas alakokkal díszített tálakat egyik korai lelőhelyük alapján Sigurd GRIEG Haukoy-típusnak nevezi. Sigurd GRIEG 1967. 52. 89. A lelőhely és a lelet nem olyan jelentőségű, hogy az Észak-Európától Magyarországig, Angliától Kievig számos helyen előforduló típus róla kapja nevét. A vésett díszű tálakról legutóbb készült feldolgozást, Josepha WEITZMANN­FIEDLER: Romanische gravierte Bronzeschalen. Berlin 1981, nem sikerült megszereznem. Idézi: Ornamenta Ecclesiae 1. 62, 458. 5. A tálak készítésmódjára vonatkozó megfigyeléseket ld. MÉRI István 1954. 109—110.; S. LOVAG Zsuzsa 1972. 215. A nyomópadon történő domborítás XII— XIII. századi munkamenetét, a nyomópad technikai színvonalát források hiányában nem ismerjük. THEOPHILUS PRESBYTER­NEK a XII. század elején keletkezett műve sem ismerteti ezt az eljárást. Fogalmunk lehet azonban a korában használt nyomópad technikai színvonaláról, mivel két helyen is leírja a hasonló elven működő esztergapadot. Mindkét esetben nem lábbal hajtott, hanem egy segítség által működtetett szerkezetről van szó: Harmadik könyv, LX. fejezet, öntött füstölő agyagformája készül esztergálással. THEOPHI­LUS PRESBYTER 110—111.; Harmadik könyv LXXXVII. fejezet, az ónkancsó öntőformájának elkészítéséhez és a kancsó felületének megmunkálásához használják az esztergapadot. THEOPHILUS PRESBYTER 142—143.

Next

/
Oldalképek
Tartalom