Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Játéktörténet - Kalmár Ágnes: Házi-ipar, háziipar és művészet a magyarországi játékszerek történetében
562 KALMAR: HÁZIIPAR, HAZI-IPAR ES MŰVÉSZET ... játékok készülnek országunkban, virágkorukat majd egy jövőbeni, minőségileg is fejlettebb gazdaság s életszínvonal idején élhetik. Az ipariskolák alapításának szervezési javaslata 1868-ban hangzott el részletesen, 16 pontban. Ezzel azonos időpontban foglalkoztak a női ipariskolák létrehozásával is. Az Országos Iparegylet szakosztályainak figyelme a háziipar terjesztésére is kiterjedt, amely elsősorban a sűrűn lakott vidékekre vonatkozik. (FelsőMagyarország és Erdély) Felvidéken a Fekete-erdő hagyományos óragyártását és játékszerkészítését állították példának. A háziiparosság kialakítását, fejlesztését először a takarékosság és közművelődés szükségességével támasztották alá. Az első elképzelések, rendeletek tanműhelyek állítását szabályozzák, az iskolázást, valamint az efféle oktatásnak vándortanítók által való terjesztését. A háziipart különösen a faiparra terjedő hasznos keresetre, s kellemes időtöltésre tartják alkalmasnak. Ennek megfelelően főként az erdős vidékeket tartották szem előtt az iskolák alapításakor, de figyeltek az Alföldre is, ahol a kosárfonás tanítását alapozták meg. 7 Különös ellentmondás, de egyszerre fogalmazódott meg az iparosműveltség kialakításának szükségessége egy másfajta fordulat reményével, mely viszont a „gyári-ipar" túlterjeszkedését háttérbe szorítva, a házi iparnak kezdett előnyt adni. Ezen ellentmondást összeférhetetlenné az teszi, hogy azonos testület kívánta megvalósítani egyfajta tevékenység elterjesztésével e két különböző célt. Lassanként azonban körvonalazódott egy másfajta igény, amely a háziiparosságot kizárólag a nagyiparhoz vezető előiskolaként tartja értékesnek, s igényli annak magasabb rendű megjelenését, így vizsgálja a házi-ipar s művészet kapcsolatát. Ez is ellentmondás, amely a mai napig kísér bennünket. Nálunk ugyanis létezett művészi háziipar, amelytől a sokszorosított, rangos ipari gyártást remélték, még a századunk elején is és napjainkban is, holott erre — a játéktervezés területén nem létező — művészi ipar, azaz az iparművészet lett volna hivatott. 1910-ben pontosan olvasható a Magyar Iparművészet hasábjain, hogy tömegcikk előállítására lenne szükség, s problémaként fogalmazódnak meg a következők: „ami kézműipar, az nem lehet gyáripar, és amit a kézműiparos művészit alkot, azt a gyáripar alkotni nem képes. A gyáripar a művész kezeírását kénytelen nélkülözni." 8 A gyáriparnak művészetileg egészen mást kell produkálnia, mint a kézművesnek, feladatának teljesítése tehát más úton történik. Igény a gyermekjátékgyártásra 1877-ben jelentkezett először a házi-ipart terjesztők körében. Különös, kettős szerepe lett e tevékenység kiterjesztésének is. Egyfelől a honi játékgyártást remélték megalapozni, másrészt az elkészített játékokat ismertető mintalapokat népnevelő szándékkal közzétették először házi-ipari közlönyökben, majd önálló lapként árulták őket papírkereskedésekben. A nemes 7 Anyagi Erdekeink 1868. 95. o. 8 CSIZIK-Gyula 1908. 351.0.
