Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Történelem - Székelyné Kőrösi Ilona: Tanyai iskolaépítési akció Kecskeméten 1926-ban

TÖRTÉNELEM 305 sági és társadalmi élete. Sajnos, nagyrészt a tradíciókban gazdag s tiszteletre méltó vidéki városok kárára. Immár az ország csaknem teljes szellemi élete a fővárosban lüktetett"

4

. Közreműködésével jött létre az Országos Alföldi Bizottság és az Alföldkutató Bizottság. A tanyarendszert másképpen ítélte meg, mint a korabeli bürokrácia, amely Klebelsberget azzal vádolta, hogy az iskolák létesítésével megakadályozza a lakosság falvakba tömörülését. Távlati politikai koncepciójában az új értelmiségi elit mellett hangsúlyos szerepet kapott a parasztság, a kisgazdák osztálya. Róluk úgy vélekedett, hogy vagyonban és műveltségben megerősödve, a dán és holland parasztok mintájára fejlődhetnek. Nem a tanyák megszüntetését, hanem infrastruktúrával való ellátásukat látta szükségesnek. Elképzelései szerint az lett volna a jövő útja, hogy „telefonhálózat, gépkocsi- és motorkerékpár-forgalom segítségével a városi élet előnyeit, az orvost, állatorvost, gyógyszertárt, rendőrt, papot a tanyák lakosságának is könnyen és aránylag gyorsan hozzáférhetővé tegyék".

5 Többször hangsúlyozta, hogy az általános műveltség a termelésben is egyre szükségesebb lesz; „. . . a modern komplikált termelési módok, az új, kényes műszerek, gépek és szerszámok mellett értelmetlen ember többet árt, mint használ. A mezőgazdaságban is rohamosan tért fog hódítani a motoreke, a traktor, s ez már az egyszerű munkásnál is magasabb műveltséget igénylő tevékenység . . . ezért az iskola kérdései legalább 50%-ig közgazdasági termelési kérdések"

6

. A magyar elemi népiskolai oktatás helyzetét Klebelsberg már államtitkársága idején is figyelemmel kísérte. Tisztában volt tehát a hiányokkal és a feladatokkal. Trianon után azonban új helyzet állt elő. A dualizmus korában épített magyar nyelvű, állami fenntartású népiskolák a békekötés után az új országhatárokon kívül maradtak. A tankötelesek számához viszonyítva — különösen az Alföldön — nagyon kevés iskolaépület működött. Közel 60 évvel az általános tankötelezettséget kimondó, 1868. évi népoktatási törvény becikkelyezését követően, a kulturális kormányzat nem tudta azt valóra váltani — nagyrészt az iskolák hiánya miatt. „Én itt nyolcmillió magyart találtam, s ebből a nyolcmillió maradék magyarból egymillió volt hat évnél idősebb írni-olvasni nem tudó, akiknek írni-olvasni kellett volna —jellemezte a közműveltség helyzetét Klebelsberg a kultusztárca költségvetési vitáján. — Természetes, hogy legfőbb feladatom volt kimenni az alföldi tanyákra, a latifundiumok majorjaiba, hogy ott is megszervezzük az elemi iskolát, és véget vessünk ennek a szégyenletes állapotnak"

7

. 4. SÁRKÖZI István, 1979. 203. 5. HUSZTI József, 1942. 204. 6. BCT 373. 7. HUSZTI József 1942. 246—247.