Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Történelem - D. Szabó Kálmán: Dusnok történeti földrajza
230 D. SZABÓ: DUSNOK TÖRTÉNETI FÖLDRAJZA . . . 235. Nyaralói töltés Nyaralói töltés. „. . . Szentistványi tó. . . teszi a' határt a' keresztül vágó nyaralói töltésig. . ." (1859, L. 5.) A Nyaralói-fok medrét pár méter szélességben eltöltötték, és ezen a töltésen haladt át a dusnok pojtva lugasi út. Elsősorban a dusnokiak használták, erre lehetett legkönyebbcn megközelíteni a lugasi alsó részeket. Bogyiszlói névadás, Dusnokon nem ismert. 236. Nyaralói fok Nyaraló fokja. (1819, T. 10.) Nyaraló) fok. (1859, L. 5.) Nyaralói tó. „A" Nyaralói tón által mennő kocsi utat. . ." (1859, L. 5.) Nyaralói fok. (1864, K. 12.) A Pojtavai-tó elkeskenyedett keleti vegétől, a Tófarkától nem messze ismét kiszélesedett a víz a külbogyiszlói Nyaraló dűlő fölött. Ezt nevezték a külbogyiszlóiak Nyaralói-foknak vagy tónak. Lehetséges, hogy a dusnoki Szerkovistyei-tó is ennek egy része volt. A név Dusnokon ma nem ismert. 237. Sordó Sordó. (1898, K. 13.) Az alsó-lugasi szállásoktól délkeletre fekvő hát, valamikor tanya állt rajta. Dusnoki neve Sordov. 238. Lugosi közlegelő Lugosi közlegelő. „. . . mertaházán, feketén és lúgoson talált közlegelők. . ." (1855, L. 12.) A Kecske-fok és a Viza-völgy körül feküdt. Az egykori legelő ma szántóföld. Neve Lugasski legelev. 239. Sarkanyicza fok. Sarkanviczafok. (1850 k., L. 19.) Sárkány tó. (1864, K. 12.) Széles, mély gödör volt Lugas déli részén, amit az 1838. évi árvíz vájt ki, amikor átszakította a lugasi töltést. A mély vízbe több ló is belefulladt, a néphit szerint „lehúzta őket egy sárkány". Lugasnak ezen a részén két kobolya is van, mindkettő árvíz alkalmával keletkezett: A Ritkina jama és a Petrova jama. Ezek közül az egyik lehetett az itt említett Sarkanyica. A két kobolyában hosszú ideig kendert áztattak. Medrük már feltöltődött, víz kevés van bennük. A lugasi Sarkanyica helye és neve feledésbe merült, ellenben ez a neve egy falu alatti kobolyának, ami később keletkezhetett a lugasinál. 240. Dermetszka bara Der 2-te grosse Morast. „Unter Lugos Szallas. . . Ist hier nahe der 2-te grosse Morast, welcher mit dem von Akasztó bey Hayos zusammen hangt." (1782—1785, K. 5. 622.) Grosser Morast, „bey Botwa gehet ein völlig fliessender Graben in den grossen Morast." (uo.) Dermén tava. „. . . Bogyiszló és Dusnok Helységek határai szélén fekvő Dermén tavánál. . . megjelenvén. . ." (1841, L. 4.) Dermeczka bara. (1850 k., L. 19.) Dermény palé. (uo.) Hochmoraszt. „. . . . az egész határ fok vagy már itt ugy nevezett Hochmoraszt. . . Hajóshoz tartozik..." (1850, L. 3.) Dermitzka-tó. (1864, K. 12.) A dusnoki, hajósi és a Külbogyiszlóhoz tartozó csípcsai hármashatár környékén feküdt. Itt volt az egész vidék legmélyebben fekvő területe, itt gyűltek össze az Örjegből, Natkáról, Lugasról érkező vizek, ez volt a hajósi mocsárvilágnak, a Hochmorastnak nyugati része. Lecsapolását már a 19. században megkezdték, a 20. század közepére csaknem teljesen kiszáradt. A tó helyén ma nádasok, bokros-fás ligetek, kaszálók vannak, magasabb szélein szántóföldek. A külbogyiszlóiak Dermény-tónak, a dusnokiak Dermetska bara-nak nevezték. Ma a kiszáradt tó egész környékének neve Dermet. 241. Dermény-fok Dermény-fok. (1844, L. 6.) Termény-fok. 1879, T. 4.)
