Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Történelem - D. Szabó Kálmán: Dusnok történeti földrajza

TÖRTÉNELEM 229 Ez a fok a Gatica. Ennek hossza úgy nőtt, ahogy a tó kiterjedése csökkent. Gyakori kiöntései miatt a dusnoki partot gáttal erősítették meg, ez a gát adta a fok nevét is. A fent felsorolt nevek a 19. század közepe táján voltak használatban, három különböző etnikumú falu nyelvén. A dusnokiak Gaticának, a hajósiak Pechl-nek a felső, Unterpechl-nek az alsó szakaszát, a külbogyiszlaiak pedig Dermény ágának nevezték. A fokban ma is van víz, gátjának egy szakasza is megvan még. Neve Dusnokon már nem él. 227. Lugosi palé Lugosipalé. (1864, K. 12.) Nagy kiterjedésű mocsár volt Lugas délkeleti részén, északi partján gátat emeltek az alulról fenyegető árvizek ellen. Kiszáradt, ma szántóföldek és egy rét van a helyén. Dusnoki neve Lugasski dol. 228. Lugosi töltés Lugosi töltés. (1850 k., L. 19.) A Lugasski dol északi szélén húzódó gát volt. Elszántották, neve már nem ismert. 229. Fagopiretum Fagopiretum. „In praedio Lugas.. . Fagopiretum 1 57/64 Jugera" (1855, L. 2.) Kukruzistye. (K. 7. 50) A 19. század közepén a lakosság kukoricáskertjei főleg Alsó-Lugason, a szállásoktól nyugatra feküdtek. Dusnokon Kukruzisce néven ismert. 230. Szerkovistye fok Szerkovistye fok. (1850, L. 19.) Serkovity fok. „... hói Serkovity fok vége teszi a' határt, hol serkovity tó végődik, és tó farka kezdődik." (1859, L. 5.) Szerkovistyafok. (1864, L. 12.) A Szerkovistyei-tón keresztülfolyó fok neve volt Lugas délnyugati sarkában. Az ásott fok tulajdonképpen a Virity déli irányú meghosszabbítása, és a Szerkovistyei-tó vizének levezetésére szolgált. Ma is megvan, de nevét Dusnokon már nem ismerik. 231. Serkovity tó Serkovity tó. (1859, L. 5.) Vízállás volt Lugas és Féket déli határán, a Tófarkától északra. Vizét a Virityből kapta, és a medrén keresztül folyó Szerkovistyei-fok vezette a Tófarkába. Legnagyobb része kiszáradt, felszántották, fokjának náddal szegélyezett medre még megvan. Neve már nem ismert. 232. Szerkovistya görönd Szerkovistya görönd. (1864, K. 12.) Alacsonyabb, széles hát a mai lugasi út déli szélén, a Tófarkától északra. Nyugati irányú folytatása a Kukruzistyének. A 19. század elején itt voltak a dusnokiak cirokföldjei. Nevét már nem ismerik. 233. Tófarka Tófarka. (1819, T. 10.) Tófarka. (1850, k., L. 19.) Tó farka. „... hói serkovity tó végződik, és tó farka kezdődik..." (1859, K. 5.) Tófarka. (1879, T. 3.) A Pojtavai-tó elszűkülő keleti vége, határfok Dusnok és Külbogyiszló között, része a Külbogyiszlót körülzáró vizeknek. Déli folytatása a Nyaralói-fok és a Szentistváni-tó. A fok neve Dusnokon Tófarka, a partja mellett fekvő területé íz po Tofarke. 234. Bátyai Tarkoné kutya Bátyai Tarkoné kutya. „... hói éjszaknak az úgynevezett Bátyai Tarkoné.. . kutya helyét találtuk a Dusnoki földön..." (1859, L. 5.) Lugas nyugati szélén volt, annak idején bizonyára ismert határpont. Egy bátyai földbirtokosasszonyról nevezték el így („... Lucas Miklosics Subditus Dominae Tarhoianae in Possessione Bátya." (1744, L. 31. 167—168). A Tarkó név még egy határper térképmellékleten is szerepel: „Projectum finale Dni Tarkó" (1765, L. 29.). A kút már nincs meg, neve is feledésbe merült.