Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)

Történelem - D. Szabó Kálmán: Dusnok történeti földrajza

CUMANIA 13., KECSKEMET, 1992. 165 D. SZABÓ KÁLMÁN Dusnok történeti földrajza DUSNOK TELEPÜLÉS- ÉS NÉPESEDÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA Dusnok a Kalocsai Sárköz egyik Vajas menti faluja, kb. fele úton fekszik Baja és Kalocsa között, a Dunától 5 km-re. A falu mellett fut el a budapest—bajai 5l-es sz. műút, határának keleti végét a kalocsai—hajósi országút szeli át. Környéke jellegzetes folyó menti táj, melynek felszínét a Duna, a Vajas és az Őrjeg vizei alakították ki. Területén magasabban fekvő hátak váltakoznak mélyebb lapályokkal és a fokmedrek sokaságával. A szintkülönbség a legmagasabb és legmélyebb területek között nem tesz ki többet 7-8 m-nél. Határában, úgy mint a Sárköz többi részében, egykor a víz volt az uralkodó elem. Tavak, széles lápok, nádasok és mocsári erdők, nedves rétek borítottak hatalmas területeket. Ezeket fokok szőtték át és kötötték össze egymással, valamint a Vajassal, Dunával. A környezetből kiemelkedő hátakon települt meg és gazdálkodott az ember. A domborzat képét a Duna évenkint ismétlődő áradásai változtatták. A víz iszapot hozott magával, amit lerakott töltve és trágyázva az alacsonyabb területeket. A kb. tízéves periódusokban érkező nagy árvizek voltak a felszín igazi alakítói. Az ár sodra mélyedéseket mart ki vagy töltött fel, új fokmedreket vájt, hátakat hordott el vagy magasított, szélesített. A felszín változásához nagy mértékben járult hozzá az emberi beavatkozás is. Azért, hogy a táj lakója nagyobb hasznosítható területekhez jusson és az árvizek ellen is védekezhessen, árkok ásásával, a meglevő fokok szélesítésével mocsarakat szárított ki, az árvizek betörései ellen gátak emelésével védekezett. A földművelés megjelenésével megindult a hátak eróziója, a fellazított földet a mélyedésekbe hordotta az eső, ezzel a tavak és mocsarak feltöltődése kezdődött meg. A vidék képének gyökeres megváltozása a 19. század második felében indult meg a belvízelvezető csatornák ásásával. A 20. század közepéig a Sárközben minden vadvíz kiszáradt. A vidék természetes növénytakarója ugyancsak az ember kívánságának, érdekeinek megfelelően változott meg. Ez a változás radikális volt. Az ősnövényzetből néhány folt kivételével alig maradt meg valami. Eltűntek a mocsári erdők, a lápok