Bárth János – Sztrinkó István szerk.: Cumania 13. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1992)
Régészet - V. Székely György: A Kecskemét-nyíri friesachi éremlelet
148 V. SZÉKELY: A KECSKEMET-NYIRI . . . a más leletek alapján kiszámított 0,94 g-os átlagsúly 47 figyelembevételével 2042 g, ami az akkoriban használatos 233,3533 g-os magyar márkával számolva, 8,75 márkának felel meg. 48 A lelet vásárlóértékének érzékeltetésére álljon itt néhány adat: 49 a 13. században egy ekeföld átlagos vételára 3 magyar márka ezüst volt. 1228-ban a Zala megyei Dörgicsén 3 szőlő, 10 hold föld és két kapás 12 márkáért cserélt gazdát. 1243-ban a Fejér megyei Mohán egy malomhelyet háztelekkel és réttel 4 márkáért adtak el. 1223-ban 2 szolgáért 5 márkát kértek. 1239-ben egy ökör 1/2 márkába került. 1220-ban egy páncél ára 10 márka volt. A kecskeméti lelet elrejtőjét nem ismerjük, de az a tény, hogy a 13. századi éremleletek nagy része Árpád-kori településen vagy annak közelében került elő, arra utal, hogy birtokosaikat is a falvakban élők között kell keresnünk. 50 A kecskeméti lelet tulajdonosa a falusi lakosságnak ahhoz a vagyonosabb rétegéhez tartozhatott, akiknek kezén a meginduló árutermelés, kereskedelem révén már jelentősebb pénzösszeg halmozódhatott fel. Mielőtt a lelet egykori tulajdonosának, ill. elrejtőjének kérdését lezárnánk, idézzük HORNYIK János véleményét, amely egyben a friesachi pénzek és éremleletek múlt századi megítélését is tükrözi: „. . . a leletben fölfedezett érmek nem a magyar királyi állam pénzei voltak, hanem a 12-ik században, ezelőtt 700 évvel, a keresztes háborúk költségei fedezésére némely birodalmi, egyházi fejedelmek által verettettek, s ama keresztes hadaknak hazánk területén többszöri átvonulásakor kerültek ide ;. . . tüzetesen tudjuk, hogy a második keresztes háborúban 1147Ak évben Konrád császár és VIL Lajos franczia király 2~ik Géjza korában, a harmadikban pedig 1189-ben Fridrik császár 3-ik Béla király korában roppant hadakat vezettek hazánkon át a szent földre, s mindkét ízben szerződés kötelezte a fejedelmeket : hogy a magyar király az átvonuló hadak útjában mindenütt elegendő élelmet hordat, emezek pedig azt mindig készpénzzel fizetik. Ha ezen akkori pénzek a nép kezébe jutottak volna, utóbb azokat a király bizonyosan beváltja és újra vereti vala; de ily nagy összegben csak valamely veszély vagy sikkasztás juttathatta véletlenül ide a kecskeméti határba." 51 Annak ellenére, hogy a friesachi típusú pénzek kibocsátásának és forgalmának kérdésköre mindenekelőtt az osztrák numizmatikai kutatás fontos területe volt, sűrű hazai előfordulásuk kezdettől fogva felkeltette a magyar numizmatikusok érdeklődését is. A magyar éremtani irodalomban a friesachi pénzek első rövid értékelését SCHÖNVISNER István adta alapvető munkájában. 52 Az egykorú 47. HÓMAN Bálint 1916. 295. 48. Ha a magyar márka alapsúlyának a GYÖRFFY György (1984. 143.) által kiszámított 230,191 g-ot fogadjuk el, akkor a lelet súlya 8,87 márka lesz. 49. HÓMAN Bálint 1916. 501—525. 50. PARÁDI Nándor 1963. 218 222.. uő. 1975. 155. 51. GARZÓ József 1935. 86 87. 52. SCHÖNVISNER Stephanus 1801. 163—166.
