Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Történelem - Merk Zsuzsa: A Szovjetunióba deportált katymári és vaskúti németek

362 MERK: A SZOVJETUNIÓBA DEPORTALT . . . P. M. (1922) KATYMÁR Nem híresztelték, hogy visznek, mégis kitudódott, hogy viszik a német ajkúakat. De mi arra nem számítottunk, hogy minket visznek. Ugye? Mert mink nem voltunk bundisták, és akkor bátrak voltunk, hogy hát úgy sem visznek el. Meg a fiam is két éves volt. 1945. január 26-án, éjfél után 3-kor jöttek a partizánok meg oroszok és mondták, hogy jöjjünk be velük az iskolába. Ugye a partizánok vezették oda az oroszokat, mert az oroszok nem tudták, hogy hol vannak a németek. Egy barátnőm volt nálam, annak is akkora volt a fia, ő is azt mondta, hát biztosan nem visznek el benneteket. És akkor bementünk az iskolába. Aztán ott sorba kellett állni, és kihallgattak. De édesanyámat is bevitték. Édsanyám akkor 42 éves volt. Behajtottak kettőnket, s a gyerek ott volt, mert akkor üzentem, hogy hozzák be a gyereket, mert nem volt nálam, hanem az anyósomnál. És akkor mondták, ó, még elég fiatal az édesanyja, pár hónapig ő is bírja nevelni ezt a gyereket, a fiamat, és maga megy. Mint én. És anyám az marad. Hát így is volt. Mindenkit kihallgattak, összeírtak, aztán mondták, hogy ha nem szökünk el, akkor hazaengednek aludni. Nem kell az iskolába szalmán aludni. Hát mindegyik partizán vállalt egyet, így aki valamikor nálunk dolgozott, az elvállalt. Mondom: Nem szökök el, csak hát még egyszer alszok a fiammal, otthon. Katymáriak voltak ezek. Na, akkor hazaengedtek és reggel 5-kor jött értem és akkor elvitt. Bementünk megint az iskolába, ott gyülekeztünk, és akkor úgy már 10 óra felé — mert nagy tél volt, ott voltak a szánkók —, minden szánkóra négy főt tettek, és úgy vittek bennünket. Akkor mentünk Bácsalmás, Mélykút, Jánoshalma felé. Odaértünk este, akkor ott aludtunk a téglagyárban. Reggel vittek bennünket Halasra. Egy laktanya volt, de annyian voltunk, hogy nem lehetett lefeküdni, hogy az egyik leült, a másik fölkelt. És úgy átvészeltük az éjszakát. Hát akkor már a többi is, ugye, akit innen már korábban vittek el, azok még mind ott voltak. Borsodi [Bácsborsód], meg Tolna megyeiek, Baranya megyeiek, ezek mind ott voltak Halason, onnan vitték. Na akkor reggel kikísértek. Öt lépés, mindig egy szuronyos orosz vitt. Hát szóval ez elég volt. Na, akkor bevagoníroztak bennünket, és akkor talán aznap el is indultunk, elsején, Oroszországba. Ők mondták nekünk otthon már, hogy meleg holmit vigyünk, mert Oroszországba megyünk, és ott nagyon hideg van. Mink vigyünk szalmazsákot is, meg dunyhát is, és vittünk is. Azt mondták, három hónapra. És akkor így mentünk mink akkor. Elsején elindultunk Halasról, akkor Szabadkán álltunk két napot, mert akkor valami volt, és valaki ezért tett följelentést. Dehát igen, ott voltak sokkal többen, nemcsak a katymáriak, akik nem voltak bundisták, hát most az egész szerelvényt nem fogják ottan kikeresni, hogy ki volt az, vagy ki nem. És akkor két nap múlva csak elvittek. És akkor mentünk. Mentünk egészen február 28-áig, akkor értünk ki Oroszországba. Jasiban áttettek az orosz sínekre, mert az szélesebb. Akik értünk jöttek, őnekik az volt mondva, hogy csak a bundistákat, ugye, a bundistákat, azokat szedjék össze, akik Hitler pártiak. De hát nem voltak azok, még 44-be elmenekültek. A partizánok döntötték, a rácok, hogy minket, a katymári bunyevácok . .. Hát volt aki gazdagabb volt, nem volt mindenki. Édesapámnak 60 holdja, és ketten voltunk testvérek. Várjunk csak, ki is volt a gazdagabb; a barátnőméknek, azoknak kocsmájuk volt, azok a kaszinóba voltak kocsmárosok, úgy ilyen nagygazda nem volt. Hát voltak ott gyerekek, 16 éves fiúk. 16 évtől, az én apósom akkor volt 44 éves, azt is vitték, az kint meg is halt. És volt több, sőt másik, máshonnan hoztak oda, azok is voltak már olyan 44-45 évesek, volt 3-4 ilyen idős. Az én apósom, az esküdt volt a tanácsházán. Ugye akkor még községháza volt. És