Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Néprajz - Bosnyák Sándor: Bezdán néphite. 2. rész
NÉPRAJZ 439 tudja verni a kisgyereket szemmel. Akinek nem erős a szeme, az nem tudja megverni, hiába nézi meg, annak a nézése nem árt. (9) 77. A kisbabának a karjára szoktak piros gyöngyöt ráfűzni, hogy ne a gyerek tűnjön először az illetőnek a szemibe, hanem a gyöngy, hogy ne verjék meg szemmel. (9) Az tűnik a szemibe neki és odamegy az az erő, amivel úgy nagyon ránéz a gyerekre. (9) 78. Hát hozott szótlan vizet a kútrúl, hogy nem beszélt, mikó elment vízé. Akkó barkafát, amit szoktak virágvasárnap vinni a templomba, azt ottan megszentülik, akkó abbú tett a tűzbe. Az ahogy égett el, akkó vótak ilyen darabok, aki elégett, akkó azt beletette, aztán arra mondott, hogy: „Fekete szem, sárga szem, kék szem." Akkó amellik leüt, amire mondta, akkó azt mondta, hogy olyan szem verte meg. A vízzel aztán megmosdatták a kicsit, meg itattak belűle. (3) Vótak ilyen asszonyok, akik csinátak szentöltvizet. Söprűt égettek el, ciroksöprűt, beleütötték a szentöltvízbe és a szentöltvízbe a söprűnek a parazsa leüt a fenekire, akkó azt mondták, hogy megvan verve. És avval a szentöltvízzel a kisgyereket megmosdatták, egy kicsit itattak is vele, és akkor meggyógyult a gyerek a szemveréstű. (9) 79. Az olyan lázas-féle vót. (3) 80. Csinálták ezt a szenesvizet és mikó megmosdatták a gyereket, akkó türűte meg a szoknyájának a belsejivel, az aljával, a vizet avva türűte le utána. (4) 81. Fordítva köll főhúzni a ruhát, hogy ne verjék meg szemmel. A fordított ruha gyün elősző az illetőnek a szemibe, nem veri meg szemmel akkó. (9) Szeplő 82. Azt mondták, hogy mikó meglátjuk először a fecskét, akkó le kő mosnyi. Akkó odaszaladtunk az itatóválúhó: „Fecskét látok, szeplőt hányok, fonalat gombolítok". Akkó nem lesz szeplős, emennek a szeplők. (3) 83. A szeplőt lehúzzák. Mikor először lát gólyát, lehúzza valamivel és eldobja és akkor mond ilyet hozzája, hogy: „Gólyát látok, szeplőt hányok, fonalat gombolítok." (9) Támadás 84. „Új hold, új király, engem hívnak vendégségbe, de én nem mehetek, vidd el az én támadásom." (2) Tetvesség 85. A háború alatt vót ám itt is tetű mindenhol, minden háznál, meg mindenkiben. Akkor vasalták a ruhákat tüzes vasalóval. Meg a kemencét befűtötték, aztán mikó má a parazsat kiszedték belőle, meg nem vót olyan tüzes, akkó berakták a ruhákat a kemencébe, hogy ott abba meggőzölődik, hogy elpusztulnak a tetűk. (3) Torokfájás 86. A fokhajmának a szárát úgy össze szokták fonyni, mikor már a fokhajma lemegy rúla. Azt megfőzik vízben, akkó rátekerik a nyakára, aztán egy kendővel körösztül, aztán az gőzölte. (3) 87. A szentelt barkát arra használták, hogy csináltak belőle szenes vizet, de csak szemverés ellen használták. Mikor hazament a misérü, akkó mindenki megevett egy szemet a barkábúl, hogy ne fájjon a torka. És akkó abbúl a barkábúl szoktak szenesvizet csinálni szemverés ellen a gyereknek. (9) Tüdőbetegség 88. A tüdőbetegségre szokták a bujtorján-teát főznyi. (3)
