Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Régészet - Wicker Erika: Koporsók a csólyospáli avar kori temetőben

REGESZET 15 Már a csólyosi ásatás első évében feltűnt, hogy néhány sír foltja a felszínen viszonylag nagy téglalap, esetleg ovális folt formájában jelentkezett, a váz felé haladva egyre keskenyebb és rövidebb lett; a csontok szintjén pedig az eltérő, általában sötétebb színű földsáv közvetlenül a vázat fogta körül. Ha ezt a sír szűkülésével magyaráznánk, arra a valószínűtlen megállapításra kellene jutnunk, hogy a sírok keresztmetszete nem téglalap, hanem trapéz alakú volt. Mivel ez az eltérő színű földsáv lazább szerkezetű, száraz, homokos talajban nemigen fogható meg, legtöbbször elkerüli a kutatók figyelmét. Más a helyzet kötött, agyagosabb, nedves föld esetében. A bizonyos melységig feltárt sír teljes szélességében megnyesve a sírtükrön belül egy igen határozott körvonalú, a sírnál keskenyebb és valamivel rövidebb, eltérő, általában sötétebb színű, téglalap alakú sáv jelentkezik (IV. tábla 1-3.; V. tábla; VI. tábla 1.; VIII. tábla 4.; XI. tábla 1.). Hasonló esetekben a kutatók a további feltárást általában csak a sávon belül végezték, így a jelenséget — legkézzelfoghatóbb módon — a néprajzból jól ismert padmalyos sírok köréhez kötötték.

13 (A régészeti szakirodalomban elterjedt „padkás sír" kifejezés helyett a továbbiakban a „fenékpadmalyos sír" megnevezést fogjuk használni.) A padmalyos temetkezési mód egészen a közelmúltig ismert egyes vidékeken. Magát a sírgödröt csak bizonyos mélységig ássák ki a sír teljes szélességében, ezután a sír közepén egy keskenyebb sávban haladnak tovább lefelé. A magasabban hagyott földpadkán hosszába vagy keresztbe tett deszkák egyrészt a koporsót védték a ránehezedő földtől, másrészt pedig lehetségessé vált ugyanabban a sírban — a fenékpadmaly fölött és a sír hosszanti oldalába vájt oldalpadmalyokban — több halott eltemetése is (4. kép). P%z avarkori fenékpadmalyos sírok általánosan elterjedt elméletét az alábbiakban kívánjuk cáfolni: — Avarkori sírjainkban nyoma sincs olyasféle egymásra temetkezéseknek, melyek a sír fenékpadmalyos kiképzését indokolnák. — A sírgödör két oldalán meghagyott földpadka nemcsak keskenyebb, de rövidebb is a sírnál (IV. tábla 1-3.; V. tábla 1-2.; VI. tábla 1.), márpedig ha funkciója a keresztdeszkák tartása lett volna, logikusabb és jóval egyszerűbb lenne 13. A néprajz mind az oldal-, mind a fenékpadmalyra bőséges adatokkal szolgál (esetünkben fenékpadmalyról van szó). Többek között: BALASSA Iván 1973. 231—232.: „Az egyes sír általában ritka, mert legalább a férj és feleség, de gyakran a gyermekek is egy sírban feküsznek. Ilyenkor kerül sor a padmalyos... temetkezésre.; CSETE Balázs 1942. 205.: cölöpszerkezetű padmalyt is leír.; FELHÓSNÉ CS. Sarolta 1986. 113—114.: „Az ilyen, padozattal készített padmalynak több változata ismeretes. Van olyan, hogy a sírgödörbe kb. 90 cm-re lábazatot hagynak, s ezt ledeszkázzák 2 m hosszú deszkákkal."; KISS Lajos 1923. 90.: „A sírt öles mélységűre ássák és padmalyt is csinálnak a reformátusoknál, hogy a föld ne nyomja úgy a koporsót, de még inkább azért, hogy több családtagot lehessen még abba a sírba temetni."; KUNT Ernő 1987. 133—134.; SÁMUEL Aladár 1918. 102.: „ ... azt a két zsupp szalmát, melyen a koporsó volt a szekéren, széthintik a padmalyra, hogy ne hulljon be a por a koporsóra. Azután a sírt ... betakarják."; Padmalyos sírokról részletesen: BALASSA Iván 1989. Ugyanitt bővebb irodalom; sajnos a könyv a kézirat lezárása után jelent meg.