Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Régészet - Parádi Nándor: Néhány szó a Kiskunhalas–fehértói kincsleletről;

72 PARADI: A KISKUNHALAS FEHÉRTÓI KINCSLELETROL A kincslelet — HAMPEL József felsorolásában — a következő tárgyakból állt:

4 1. Aranyozott ezüsttál.

5 2. Kerek ezüstlemez „MAGISTER SINKA" felirattal. 3. Kerek ezüstlemez, hatkaréjos keretben nőalakkal. 4—5. Két egyforma kerek ezüstlemez, hat karéjában ötszírmú virágdísszel. 6—7. Két kerek tagból álló ezüstkapocs. Domborodó félgömbökkel keretezett, és kidomborodó közepén L majuszkula. 8—11. Négy ezüstgyűrű, a gyűrűk fején h, D, B, I betű olvasható. 12. Kisebb ezüstkorong, közepén farkas díszíti, farka kétfelé ágazik szét. 13—14. Ruhacsat két tagja. Domborodó félgömbökkel keretezett mező közepén emberfejű, madártestű alak. 15. Négyszögletes ezüstlemez töredéke, a két sarkán virágmintával, közte bordás keretezése félkör alakú beugrással. 16. Lemezből készült kerek szíjcsat, bordás széllel. 17. Sárgaréz (?) pecsétgyűrű, nyolcszögű lapjában egy heraldikus liliom, tőle balra P, jobbra С betű van bevésve.

6 18. Az előbbihez hasonló formájú és anyagú gyűrű, felülete kopott. A 18 tárgy közül HAMPEL József kilencet rajzban is bemutatott; így az 1, 2, 3, a 4—5, 6—7 egyikét, és a 12, 13—14, 15. számú tárgyakat. PULSZKY Ferenc Magyarország Archaeologiája с művében a fehértói lelettel is foglalkozik, és ehhez a HAMPEL József által közölt rajzokat vette át.

7 A Nemzeti Múzeum 1937-ben rendezett Történeti kiállítása Vezetőjében említik a halasi ezüstleletet, felsorolva egyes darabjait; aranyozott ezüsttálat, ezüstlemezkéket, csatot és gyűrűket.

8 Kevéssel ezután a Magyar Művelődéstörténetben is megjelentek a lelet fényképei. Ezekről úgy látszik, hogy a Történeti kiállítás Vezetőjében felsorolt darabok képei kerültek a kötetbe; a HAMPEL Józsefnál rajzban bemutatott lemezek nagyobb része mellett kerek ezüstcsat és három, betűvel díszített fejű (h, D, I betűs) gyűrű látható.

9 Néhány évvel ezelőtt megjelent a 14—15. századi kincsleletek összefoglaló értékelő feldolgozása. A szerző az egykor publikált 18 darabból tizenkettőnek a 4. A sorrend ugyanaz, mint HAMPEL József 1880. i. m.-ben, de a számozást annyiban megváltoztattam, hogy két-két azonos darab mindegyikének külön számot adtam. (Hampel J. ugyanis az egyforma darabokat egy számmal jelölte, s így történt az, hogy az utolsó 14—18. sorszám alatt 5 tárgy helyett csak hármat ismertetett.) 5. HAMPEL József 1880. 47. „csésze" elnevezést használta, s azóta is legtöbbször ezt vették át. Alakjára nézve a Szilády Áron jelentésében (HAMPEL József 1880. 46.) leírt „ezüst tál" elnevezési tartom megfelelőnek. 6. HAMPEL József a gyűrűt itt kérdőjelesen sárgarézből készültnek említette, pedig a néhány évvel előbbi, első híradásban (Archaeológiai Értesítő 10/1876. 161.) ezüstből készültnek írták le. A gyűrűfej félholdját itt С betűnek említik. 7. PULSZKY Ferenc 1897. 194—197., 229—236. ábra. 8. BÁRÁNYNÉ OBERSCHALL Magda—TÓTH Zoltán 1938. 10. 9. Magyar Művelődéstörténet I. (DOMANOVSZKY Sándor szerk.) A kötetben a lelet 11 darabja, három különböző helyen; „Sinka mester ezüst ivócsészéje. XIV. század." (320. o.), „Boglárok, kapocspár, csat és gyűrűk Sinka mester (megh. 1321-ben) ezüstkincséből" (344. o.), „Úrhölgy koszorúval. Ezüstboglár a halasi kincsből. XIV. század eleje" (352. o.) képszöveggel szerepel.