Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Régészet - Wicker Erika: Koporsók a csólyospáli avar kori temetőben
REGESZET 51 szerint ez a jelenség — mivel általában igen nagy koporsós sírok fenekén figyelhető meg —, a koporsó nagyságával, súlyával függhet össze. Ezeknek a koporsóknak tehát nem 2, hanem 3 pár lábuk volt. A padmalyos temetkezések egyik típusánál ugyan 3 pár gerendát vernek le a sírfenék földjébe, tehát a jelenség elvileg ilyenfajta sírkiképzéssel is magyarázható lenne. 51 Ám a 6 lyukas sírfenekeken is oldal- és keresztsávokat figyeltünk meg, melyek — mint már említettük —, nem függhetnek össze a sír padmalyos kiképzésével. A sírfenekeken a középső pár lyukat egyébként is barna földsáv köti össze, mely nyilvánvalóan a középső pár lábat összekötő deszka vagy léc lenyomódásával és elkorhadásával keletkezett. Másra nem gondolhatunk, hiszen a lábakon álló koporsók esetében felesleges a kötél számára külön mélyedést ásni a sírfenékbe, másrészt pedig a Csólyospáloson is megfigyelt két középső lyuk (és nem árok!) amúgy sem tenné lehetővé a kötél kihúzását. 52 A koporsókészítéshez felhasználható fafajták között a tölgy, a cser, a feketefenyő stb. jöhetnek szóba, de mindenképpen számolhatunk nyárfával is, mely bizonyos hozzáértéssel könnyen munkálható meg, s — ez csólyosi koporsóinknál különösen fontos! — melyből rövidesen semmi sem marad 53 . A nyárfából, esetenként olykor nyárfa és nád vagy vessző kombinálásával készített koporsó adhat tehát választ arra, hogy miért nem mutatható ki a csólyosi és egyéb környékbeli temetőkben koporsófa maradványa. A lábakon álló koporsók mellett számolnunk kell láb nélküli koporsókkal is. Több esetben ugyanis foltot jól őrző földben sem a sírfenéken, sem a hossz- vagy keresztmetszeti bontás során nem tudtunk koporsólábakat megfigyelni annak ellenére, hogy a sírok biztosan koporsós temetkezések voltak (X. tábla 3.J.A lábak hiányából, ill. a koporsófenék metszetének vizsgálatából arra a következtetésre kellett jutnunk, hogy a használt koporsók nem számottevő része fatörzsből készült rönkkoporsó lehetett. Az egyik ilyen sírban, a csontok szintjén, a koporsósáv jobb oldalának közepén, a sírföld és a koporsósáv találkozásánál vas koporsókapcsot találtunk. 54 Meglehetősen nehéz megítélni, hogy a koporsók vajon eredetileg is a halott számára készültek-e, vagy a meglévő bútordarabot használták-e fel a temetés céljaira; vagyis végső soron volt-e különbség az ácsolt láda mint bútor és az ácsolt 51. FELHOSNÉ CS. Sarolta 1986. 114.: „A másik módja (t. i. a padozat vagy padmaly készítésének — W. E.), amikor levernek a sírba három pár gerendát úgy, hogy a két vége a gerendáknak kb. 10 cm-rel magasabbra essen, mint a koporsó magassága. Ezekre keresztben ráerősítenek három gerendát és így fektetik rá a deszkákakt." 52. Hasonló sírfenék más temetőkből is ismert, pl. Tápról: TOMKA Péter 1977—78.: az 53. 54. és 81. síroknál nemcsak a sír két végén, hanem középen is talált sötétebb sávot. Elképzelhetőnek tartja, hogy 3 pár merevítővel (lábbal) ellátott koporsókkal is számolni kell. Csólyosi sírjainkban középárkos megoldással nem találkoztunk: az ide sorolható esetekben a sírfenéken 3 pár lyuk volt. 53. Szemerey Tamás szíves közlése. 54. Rönkkoporsókhoz Id. a 36. jegyzetet.
