Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Néprajz - Fehér Zoltán: Bátya népének kereskedése

NÉPRAJZ 397 A batyusok leginkább a törpebirtokosok közül kerültek ki, de nincstelen fiatalok is próbálkoztak ez úton meggazdagodni. „Ha szegény legény és leány kél egybe, szokásos lakodalmas csókpénzt fekteti be, ezen vesz paprikát és indul meg a szélrózsa minden irányába pár kilogramm ízes lángvörös drága teherrel a csonka haza határain belül"

63 — olvassuk egy 1936-os újságcikkben. Az első világháború előtt gyalog, később kerékpárral vonattal jártak üzleti útjaikon. Ilyenkor egy-két hétre távol voltak családjuktól. 20-40 kg paprikát vittek magukkal eladni, de előre is küldhették az árut postán, a 30-as években levélben rendeltek küldeményt megadott címre az itthoni nagykereskedőtől. Ismerősöknél szálltak meg, szállásért paprikával fizettek vagy szép szóval. Saját termésüket, a szomszédét vagy a nagykereskedőtől vásárolt árut értékesítették. A nagykereskedőktől, mint viszonteladók, olcsóbban vehettek másoknál. A Fűszerpaprika Nagykereskedők Szövetkezetének kalocsai taggyűlésén 1940. okt, 23-án az előadó közölte, hogy az ország három paprikás körzetében a bátyus forgalom a következőképpen alakult: 1937-ben 9 1/4, 1938-ban 3 1/4, 1939-ben 1 1/4 vagon.

64 A vándorkereskedelem tehát a monopólium létrejötte után rohamosan hanyatlott. A batyuzás elsősorban a kevésbé polgárosult kalocsai körzetre volt jellemző. Itt 1933-ban „a piacra kerülő paprikának 35—40 %-át is felveszik" a batyusok.

65 A nagykereskedők szegedi központjuknak időnként jelentették bátyus forgalmukat. Hegedűs P. József bátyai paprika nagykereskedő pl. 1938. ápr. 26-án így ír. „Legutóbbi jelentésem óta vándorpaprikaárusoknak a következő mennyiségben adtam paprikát: Fekete Józsefnének Bátya 302 kg-ot, Varga Istvánnénak Rém 15 kg-ot, Szarvas Mártonnak Bátya 30 kg-ot, Mellékelten küldöm Fekete Józsefné és Szarvas Márton vándorárus könyvecskéjét szíveskedjék azokat új könyvecskékkel kicserélni.

66 Ebben a jelentésben az egyik bátyai bátyus már asszony, aki három mázsányi áruját fél év alatt tudta eladni, mert legközelebb csak szept. 3-án vásárolt 12 kg paprikát. A lassacskán feltünedező bátyai batyuzó asszonyok között volt olyan, aki a paprikáért kapott pénzen ócskaruhákat vásárolt, s azokat itthon haszonnal adta el. A batyuzó kereskedő kilóra vette a paprikát, otthon átszitálta, hogy „ressebb" legyen (vagyis térfogata nőjön), és verdunggal vagy literrel mérte. Akadt olyan is aki a mérce aljába hagymát dugott, hogy kevesebb paprika férjen bele. 63. Magyarország 1936. febr. 16. 64. HPJ iratai: Taggyűlési beszámoló. 1940. okt. 23. 65. HPJ iratai: A sükösdiek levele a földművelésügyi miniszterhez. 66. HPJ iratai: Levelezésének másolata. 1938.