Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Néprajz - Fehér Zoltán: Bátya népének kereskedése
398 FEHER: BÁTYA NÉPÉNEK KERESKEDÉSE .. . A szabadkereskedelem idején a kalocsai piactéren, a paprikapiacon áruló kikészítőktöl vásároltak a nagykereskedők. Az alku a mintavétellel kezdődött. A nagykereskedő az eladó zsákjába szúrta a „stehher"-ét ezt a vájatos széles tűt, s vele kihúzott őrleményt egy kb. 30-szor 30 cm-es lemezre vagy papírlapra szórta, így állapította meg a paprika minőségét, bár ez a zsák címkéjén is föl volt tüntetve. Az ólomzárat így nem kellett feltörni. Az alku után a megvásárolt paprikát lemázsálták. Az állandóan ott tartózkodó zsákolok vitték az árut a mázsaházhoz és lemérték. A nagykereskedő ezután fizetett. A megvásárolt őrleményt a piactér melletti Szabó László-féle kocsma udvarán álló lelakatolt bódékban tartották ideiglenesen. A nagykereskedők és batyusok közti üzletkötések gyakran a kocsmákban zajlottak le. A kofa csak akkor kapott árut a nagykereskedőtől, ha mindig nála vásárolt, így néha még többet is volt kénytelen fizetni a paprikáért, hogy a nagykereskedő jóindulatát megtartsa. A kocsma volt a színhelye az üzletkötéseket követő áldomásoknak is, amelyeket mindenkor a vevő állt. A szabadkereskedelem idején a nagykereskedők nyers és félterméket is vásároltak. Az árakat úgy szorították le, hogy megegyeztek egymás között a paprika árában, s nem adtak annál többet senkinek. Szarvas István nagykereskedőről mesélte unokája: „Nagyapa Bogyiszlón, Faddon, Dunaszentgyörgyön vásárolt. Fajsznál hozták át a Dunán ladikkal. Ott fuvarost fogadott, s az innenső parton a saját kocsija várta. Volt úgy, hogy a ladik mellett úsztak, mert annyira teli volt, hogy nem lehetett beleülni. Ezer fonal paprikát is felraktak. Volt, hogy az innenső parton mindjárt el is adta." A tisztességtelen haszonszerzésre példák a következő esetek. Az egyik nagykereskedő felesége terhes volt, amikor túl a Dunán nagymennyiségű paprikát vásárolt. A fizetéskor szándékosan rosszul számolt, de ezt az eladó csak akkor vette észre, amikor a kocsi már a révnél volt. Utána ment, de nem tudta rávenni az asszonyt, hogy fizesse ki a különbséget. Erre megátkozta: Verje meg az Isten magát is, meg akit szülni fog, azt is! (Az átok megfogant.) Ugyancsak velük történt meg: „Ment a pógár Anica néni, köllene pénz, van eladó paprikám. — Nincs itthun az uram! (Közbe az benn ült a szobában.) Meg nem is köll neki most paprika. Gyere vissza később. Háromszor is visszament a pógár." Egy másik nagykereskedő kikészítőivel vásároltatta össze a rossz paprikát olcsón, aztán összekeverte jóval, és jó haszonnal eladta. Előfordult az is, hogy drágábban adták az árut a bátyusnak a megengedettnél, de hivatalos áron számlázták. A kikészítéssel is foglalkozó nagykereskedőnél dolgozó lányok fizetéséből levonták a „petróleumpénzt", amivel világítottak nekik. A csipedésre lemért 12 kg paprikát 10 kg-nak mondták, és úgy fizették ki. A mérleghez ugyanis senki nem
