Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Néprajz - Fehér Zoltán: Bátya népének kereskedése

380 FEHER: BÁTYA NÉPÉNEK KERESKEDÉSE . . . Száz évvel később, vagyis 1828-ban „kereskedelmi központok, ahova az itteni lakosok kerti terményeiket szokták vinni, a következők: Vác, Pest, Paks, Tolna, Baja, sőt néha még Péterváradra is le szoktak menni."

13 Az úrbéri perben kereskedői tevékenységükkel bizonygatták életrevalóságukat. „Mindennemű terményeiket nem csupán Pestre, hanem Baja, Szabadka, a Tisza melléki katonai kerületbe, Pécsre, sőt le egészen Zágrábig tengelyen szállítják, olly becsületes és szorgalmas népet lehet-e lelketlenség nélkül elnyomni."

14 1831-ben a bátyai plébános így nyilatkozott: „Az új esztendő a bátyaiakra való nézve igen jó volt, mert igen jó ára volt productumaiknak. Azért is Rakovszky ide való Közbirtokos Úr . . . előttem és Kaplányom előtt azt vallotta, hogy a Bátyaiak múlt esztendőben 100 000 forintot úgy bevettek, mint egy krajczárt."

15 Az árut országúton „tengelyen" vagyis kocsival, a Dunán pedig dereglyével szállították. 1862-ben BAJNAI József szemléletes leírását adja a kalocsai sárközi áruszállító lovas fogatnak. „Ki ne ismerne rá görbült oldalú, kopott kocsijáról, szeszélyesen összeállított lovairól, öltönyeiről, nyers gúny és vastag tréfákkal tarkázott beszédéről Sárköz fiára és leányára ... ? — Ha lassú menés után sebes ügetésre hajtott két: kicsiny, kisebb, legkisebb, nagy, nagyobb, legnagyobb hasonlítási fokozat szerint egymás mellé fogott ló után Tolnába vagy Baranyába, különösen Szegzardra, Pécsre vagy Mohácsra csikorog be valamely ponyvákba pakolt cserenysaraglyas színtelen edény, azaz: kocsi, tudják, hogy Sárközben szabadok az utak, nem volt eső, nem volt árvíz."

16 1831-ben a Visitatio Canonica a bátyaiak bűneként jegyzi föl, hogy „vasárnap kocsival elhajtanak a faluból".

17 Nyilván távolabbi helységek piacaira igyekeztek ilyenkor, s mély vallásosságuk ellenére még a misemulasztás bűnét is vállalták. A kisebb dereglyét (rácul: slapá) egy, a nagyobbat (rácul: láda) négy-hat ló húzta víz ellen, visszafelé a lovakat is hajón hozták. A pesti Medárd és Lipót napi vásárokat, ahová hajóval jártak, már 1785-ben és 1789-ben is megemlíti a História Domus, amikor is a bátyai bírák pesti mesteremberekkel tárgyaltak, sőt „a hajóval orgonajavítót hoztak magukkal.".

18 Valószínű, hogy a hajó árusokat és árut is szállított e jeles sokadalmakba. Jelenlétükről egy századdal később ilyen képet fest BAJNAI József: „ . . . képzelmemben felépítem azon gúláikat, melyeket oly ügyesen raknak össze a pesti dunaparton .. . Sárköz beszállította Pestre mindenféle hagyma, paprika, káposzta, bab-contingensét".

19 Bátyának soha nem volt vásártartási joga, ezért az interetnikus kapcsolatok 13. OL Regnicolaris lt. Consriptiones 1827—28. Bátya 14. PL Bátya község úrbéri pere III. 1860/30. 15. KÉL 1. Plébániai iratok. Koross plébános előterjesztése a vármegyéhez. 16. BAJNAI József 1862. 17. Bátyai Plébánia Hivatal. Visitatio Canonica 1831. 18. Bátyai Plébánia Hivatal. História Domus. 19. BAJNAI József 1862.