Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Történelem - Merk Zsuzsa: A Szovjetunióba deportált katymári és vaskúti németek

TÖRTÉNELEM 359 találták szeretteiket, de őket házukból kiköltöztették, s otthonukban idegeneket találtak. Nincsenek pontos adataink arról, hány embert hurcoltak így el, s arról sem, hányan haltak meg. A közelmúltban megjelent újságcikk 44 ezerre teszi az „ország keleti feléből"

55 elvittek számát a fennmaradt dokumentumok alapján. Az áldozatokét talán sohasem tudjuk meg. Bács-Bodrog vármegye 9 községéből kerültek elő eddig levéltári adatok, s ezek szerint 815 személyt szállítottak el.

56 Néhány faluban, ahonnan kevesebben kerültek el, visszaemlékezők összeállítják a névsorokat, s jelölni tudják a meghaltakat is. Onnan azonban, ahonnan több száz embert vittek el, csak töredékesek a listák, de levéltári adatokkal együtt egy területről megközelítő pontossággal meghatározható lesz számuk. A tények rögzíthetők, a történetek, sorsok leírhatók, s lassan, az eddig hiányos kép történelmünk ezen korszakáról teljessé válhat. De mindazok az érzések, gondolatok, melyek ezekben az emberekben lezajlottak, s még ma is élnek; mindaz, ami gyermekeikben rögzült, az újabb nemzedékben megfoghatatlan marad. Hiszen még mindig értetlenül állnak sorsuk előtt. Gyakran teszik fel a kérdést: „Svábok vagyunk, de arról nem tehetünk, hogy azok vagyunk. Nem voltunk mi háborús bűnösök, mert anyanyelvünk német, hogy miért, azt mi sem tudjuk. Miért vittek el bennünket?" — „Sírtunk, 18 évesek voltunk, mit vétettünk mi? Nem is tudjuk, hogy mi a politika, vagy ez mi, az mi. Csak éjjel-nappal dolgoztunk."

57 Hazája mindegyiküknek Magyarország, mely kénytelen volt lemondani róluk, mert németek: kint mégis „vengerkik" voltak. Halottjaik koporsójára — ha sikerült ilyet összeeszkábálni — piros-fehér-zöld színeket festettek, fejfájukra — ha a temetésen ott lehettek — nemzeti színű fonalakból került szalag. Ezért legfájdalmasabbak az elhurcolás és visszaérkezés pillanatai. Egy történeti tanulmányhoz rendszerint az anyaggyűjtés folyamata nem tartozik hozzá, a Szovjetunióba deportált svábok sorsát kutatva ez mégis fontos, s nemcsak a múlt, hanem a jelen emberének gondolkodását és érzéseit is tükrözi. Három éve kezdtük el megkeresni, szóra bírni Észak-Bácska falvaiban, pontosabban a Baja környékén élő, ma már idős embereket, akik átélték és túlélték ezeket az eseményeket. Megnehezítette a munkát, hogy még mindig ott lappang a sokat szenvedettekben a félelem. Igaz ugyan — a magyarországi belpolitikai változásnak köszönhetően —, hogy az elmúlt fél évben oldódott a félelem szülte feszültség, de meg nem szűnt egészen. Az „ajánlások módszerét" 55. KOROM Mihály 1989. — Nem tudjuk, hogy az „ország keleti fele" kifejezés mely területet jelenti valójában. 56. KŐHEGYI Mihály—TÓTH Ágnes 1989. 6. — Ezúton is megköszönöm, hogy tanulmányukat munkám során felhasználhattam. 57. TIM A. 1133. 89. Sz. J.-né (1927) Hajós; D. J.-né (1922) Hajós.