Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)

Történelem - Kapocs Nándor–Kőhegyi Mihály: A bajai Ferences Zárda Háztörténetének I. kötete (4. rész)

TÖRTÉNELEM 305 A 2. rendelet. Nagyméltóságú, Kegyelmes és Főtisztelendő Báró Kalocsai Érsek, általunk igen tisztelt Urunk. A kegyes rendelkezés előírásai nyomán minden kapcsolat megszűnt az örökös tartományok fennhatósága alatt lakóhellyel rendelkező szerzetesrendek és idegen országok és tartományok szerzetes közösségei és elöljárói között; Magyarország és a hozzá csatolt részek összes érsek és püspök, főapát és apáturai, valamint a szerzetes elöljáróknak az országban lévő konventjei és székházai, továbbá a szerzetesrendek és szerzetesnők elöljáróinak nyilatkozataiból, és végül az ország bíboros prímásának és esztergomi érseknek ez ügyben emelt kifogásából, melyben az összes előbb felhozott nyilatkozatok a hozzájuk fűzött véleménnyel összegyűjtettek, s így ezen Királyi Helytartótanács megismerte azt, ami a királyi rendelettel szemben a szerzetesrendek részéről nyilvánosságra került; ezt az említett bíboros prímás úr olyan értelemben vegye számításba, hogy az Ő Szent Felsége által szándékolt kegyes szabályozás a kívánt eredményt elérje. Az összes, Ő Szent Felségének megküldött jelentéseket behatóbban mérlegelve, Ő Szent Felsége ebben az utóbbi ügyben a következőkben méltóztatott kegyes rendelkezést kiadni, éspedig 1-ször. A kegyes parancsra Nagyméltóságoddal az elmúlt 1781. évi április 2-án érdemben ismertetett előzőleg kiadott rendelkezés mellett általánosságban továbbra is kegyesen kitart, nem kevésbé kegyesen kinyilvánította, hogy aligha volt az a szándéka, hogy kényszert alkalmazzon azok lelkiismeretén, akik a helyes ismeretnek és az értelemnek kellő kioktatása hiányában ezen kegyes királyi akaratnak engedelmeskedve szerzetüket elhagyják, inkább mindenképpen érintetlenül hagyva nekik [lelkiismeretüket], hogy ha egyébként megtartják mindazt, ami a politikai és egyházi dolgokban le van fektetve, megmaradhatnak azon helyek szabályaiban, ahol — megítélésük szerint — lelkiismeretük sérelme nélkül nyugalomban élhetnek. Ezért Ő Szent Felsége kegyesen megparancsolta Nagyméltóságodra bízni, hogy kegyes rendeletében foglalt s az abban előírt elvek és utasítások értelmében gondosan oktassa ki mindazon elöljárókat és szerzeteseket, akik bármilyen nehézséget támasztanak, és hogy minden beosztásban és zárdában pontosan megtartsák a rendeletet; vagyis mindazok, akiknek eddig — az örökös tartományokban lévő szerzetesrendekben lakhelyük volt, valamint idegen országok és tartományok szerzetes házaival, közösségeivel vagy elöljáróival kapcsolatot tartottak — ezt a jövőben egyszerűen szüntessék meg, azzal a további magyarázattal, hogy ez a kapcsolat kétféle: passzív és aktív lehet, s amiképpen mindenkor bűnös, úgy néha ártatlan, anélkül, hogy hasznos lenne. Ezért О Szent Felsége Nagyméltóságodnak vezérfonalul és a fölmerülő esetekben szükséges eligazításul e dologban a következő megjegyzéseket rendelte el kegyesen — tekintettel a német, az olasz és belga örökös tartományokban megérő-