Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Történelem - Fenyvesi László: Kecskemét katolikus egyházának, a ferenceseknek a szerepe a hitélet, az anyanyelvi kultúra, a szellemiség formálásában a török időkben

TÖRTÉNELEM 191 le közhivataloknak is szükségük volt, s ily módon a gondviselőt gyanúba keverték a török hatóságok előtt, a ferencesek a pozsonyi kormányszékhez fordultak védelemért. Közbenjárásukra 1674 februárjában a magyar kancellária felmentette a szalvatoriánusok gondviselőjét a királyi és a földesúri adók fizetésétől, s egyúttal megtiltotta, hogy a szegedi, a gyöngyösi és a kecskeméti ferencesek sindycusát bárminő egyéb ügyek intézésével terheljék a királyi országrész nemesei és közhivatalai.

101 A járványok és a háborús idők nem kímélték a kecskeméti ferenceseket sem. 1655-ben feljegyezték, hogy a pestisjárvány Kecskeméten és Szécsényben három miséspap tevékenységére tett pontot.

102 Még nehezebbé vált a helyzetük a kálvinista kurucok és a pápista labancok világában, főként a kormányhatóságok és a klérus erősbödő protestánsüldözése, a gályarab-prédikátorok perei idején. Kecskemét kálvinista lelkészét is elhurcolták, mire megtorlásul a kurucok 1674. november l-jén elrabolták a mezővárosból Szécsényi György miséspap-elöljárót és Zatkó Pacifik kulcsártestvért. Jó ideig a Tiszántúlon sanyargatták őket, s végül a kecskemétiek nem csekély anyagi áldozattal járó közbenjárására csak olyan feltétellel bocsajtottak szabadon mindkettőjüket, hogy mindent kövessenek el az elfogott prédikátor hazaengedéséért.

103 Mindamellett a ferencesek szorgalmatosan ellátták a katolikus közösség lelkiszolgálatát, s patronálták az iskolát is, melynek jóhírű énekes deákjai a szerzetesek által adminisztrált templomban is sokszor kántálgattak. Sőt, alkalmilag felkeresték a városi magisztrátus elöljáróit is, mégpedig a református diákkórus tagjaival közösen. 1654-ben például egy alkalommal 95 dénárt kaptak kántálásukért a tanácstól, máskor pedig 76 pénzzel jutalmazták meg őket. Ez az érdekes adat egyúttal arra is fényt vet, hogy miként a kecskeméti reformátusok és a katolikusok felnőtt társadalma is a szoros együttműködés útjára kényszerült a speciális hódoltsági viszonyok közepette, akként a két vallásfelekezet diákifjúságát sem választották el egymástól áthághatatlan szakadékok.

104 Az 1658-as templomegyezség Alig egy évtizeddel e Kecskemétre való „örökös" behelyezésük után, a hitélet és az anyagi ügyek területén egyaránt erőre kapó ferencesek elérkezettnek vélték az időt, hogy véget szakasztva a folytonos perpatvarkodásoknak, új egyezségre szorít101. KARÁCSONYI J. 1923. I. 475., 1924. II. 97., 166.; SZAKÁLY F. 1983. I. 732—733. 102. KARÁCSONYI J. 1923. I. 463. 103. Uő. 1923. 476., 1924. II. 97. 104. BKML. IV—A. Kecskemét Lt. 1510/f. Számvit. jkv. 1654. 137.: „Az Deákok az két félről cantalni jővén adtunk den. 95."; 149.: „Item az Énekes Deákoknak attunk den. 76." (V.o.: HORNYIK J. 1861.11. 119.)