Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Történelem - Fenyvesi László: Kecskemét katolikus egyházának, a ferenceseknek a szerepe a hitélet, az anyanyelvi kultúra, a szellemiség formálásában a török időkben

TÖRTÉNELEM 169 lódott, hogy a lator Marton Gergely rideglegény ellopta a „Plébános palástját", a városi magisztrátus büntetéssel sújtotta. E szerint a kecskeméti plébános is a mindenütt általánosan használt katolikus egyházi öltözékeket viselte, s feltehetően a templomi, a plébániai és az iskolai felszerelések sem különböztek a szokásostól.

53 A püspöki tized után járó papi tizenhatod, a sedecima ekkortájt 13 forintot tett ki évente. Ezt azonban, noha kifejezetten a katolikus püspöki dézsma után járó illetményrészesedésről volt szó, mégsem a helybeli plébános kapta teljes összegében, miként járt volna neki, hanem a mezőváros kálvinista magisztrátusa fele-fele arányban megosztotta a református prédikátor és a katolikus plébános között. így aztán 6 forint 50 dénárt kaptak mindketten, illetve 1640-ben a „Páter". Említésre érdemes, hogy 1641-ben csak a püspöknek kifizetett, 6 forint 10 dénáros tizenhatodról esik szó. Ez idő tájt Paksi György prédikátor töltötte be a kecskeméti református eklézsia lelkészi állását, valamint a Duna-melléki kálvinista szuperintendencia püspöki tisztségét is, Kecskemét székhellyel. E körülmény kétségtelenül tovább nehezítette Kecskemét katolikus közösségének helyzetét, ellenállásának hatékonyságát az „eretnekekkel" szemben. A helyi számadásiratok sem 1642-ből, sem 1643-ból nem említik se a katolikus, se a református lelkészt.

54 2. KECSKEMÉT ÉS A FERENCESEK (1643—1694) A hódoltsági magyar katolikusok és a boszniai ferencesek Jóllehet Kecskemét már 1548-tól kért és kapott időnként, több-kevesebb rendszerességgel, ferences hitszónokokat, akik általában egy évig, néha kettőig-háromig hirdették a katolikus igét a mezőváros római rítusú eklézsiájában, ám végleges megtelepedésük csak 1643—1647 között ment végbe, midőn nemcsak állandó jelleggel gyökeret vertek itt, hanem végül átvették a plébánia vezetését is. Ennek pedig nemcsak a hitélet, a katolikus egyháztörténet, hanem sokkal tágabb értelemben, a kecskeméti — kiskunsági táj magyar népessége művelődéstörténetének szempontjából is igen fontos kultúrmissziós — etnikumőrző jelentősége volt. Tekintve, hogy a valóságos viszonyokat sokszor erőteljesen deformáló, kurucos-labancos szemléletű polgári történetírásunk — aszerint, hogy a katolikus Habsburgok, avagy a protestáns felkelővezérek, szabadságharcos erdélyi fejedelmek oldalán állt-e, —, meglehetősen egyoldalú képet rajzolt a „pápistákról", illetőleg a hódoltsági településeken végzett, szorgos mindennapi munkálkodásuk 53. BKML. IV—A. Kecskemét Lt. Számv. jkv. 1640. 159., 163., 1641. 199., 202.; HORNYIK J. 1861. II. 125.; SZARKA Gy. 1947. 88. 54. BKML. IV—A. 1504. Dézsma, 1640—1643.; IV—A. 1508/A. Adóügyek, 1640—1643.; HORNYIK J. 1861. II. 125. és 1. jegyzet; FÖLDVÁRY L. 1898. I. 152 158.