Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Történelem - Fenyvesi László: Kecskemét katolikus egyházának, a ferenceseknek a szerepe a hitélet, az anyanyelvi kultúra, a szellemiség formálásában a török időkben
164 FENYVESI: KECSKEMET KATOLIKUS EGYHAZÁNAK . . . Gergelyen kívül a többi katolikus lelkésznek még a keresztnevét sem ismerjük az 1630-as évekig. Őt azonban még pár alkalommal megemlítik a számadáskönyvi bejegyzések. Bizonyos, hogy mint a többi lelkésznek, neki is volt városi illetményszőlője, mert 1601-ben szó esik a két renden levő pap fele-fele arányban birtokolt szőlőjéről. Azt is tudjuk róla, hogy ez évben egy török fogságban sínylődő rab, Kovács Miklós sarcára „Gergöly uram Prédikátor uram pápista pap" két aranyat adományozott, mely az egész váltságdíj egy hetedét fedezte. Az ugyanezen esztendő virágvasárnapján, március 15-én Kecskemétre érkező magyar hajdúk nála szálltak meg, s mivel ellátásuk meghaladta a plébános anyagi lehetőségeit, a városi tanács 3 arannyal segélyezte. Pünkösd után két héttel, egy szombati napon pedig a váci püspök adószedő deákja, Naszáli Mihály érkezett a mezővárosba kilenc váci hajdúval, beszedni a nyargalópénzt a dézsmaárendák után. S ámbátor László Demeter és Pál János bírók már régen elvitték a püspökhöz az árendapénzt, a hajdúk mégis behajtottak rajtuk 12 forintot és 50 dénárt. Ebből 4 forint „Adóra szedött pénz féle" volt, a többi a „nyargalásra" ment el. A püspök szervitorának még külön ajándék is dukált: „Pispök Deákjának Naszáli Mihály Deáknak adott bíró uram egy papucsot, egy paraszt kapcát" —jegyezte fel a sokfelől sanyargatott cívisváros hites nótáriusa. 34 Ámbátor veszedelmes idők jártak arrafelé akkortájt, hiszen a 15 éves háború alatt az egész ország mérhetetlenül sokat szenvedett, a mezőváros 1602-ben is elküldte követeit a távoli Nyitrára, ahol a káptalan előtt megegyeztek a püspöki tizedváltságról Radovits Péter váci püspök megbízottjával. Az ez évi katolikus kiadások azonban korántsem zárultak le ekkor, mivel a számviteli jegyzőkönyv egyik feljegyzése szerint a tatárok által rabságba hurcolt „pápista" lelkészt — feltehetően a múlt évben emlegetett Gergely plébánost — a város váltotta ki 40 aranyon. 35 Egy későbbi számadáskönyv megőrizte a katolikus plébános és iskolamestere borilletményének mennyiségét is. E szerint 1633-ban a katolikus lelkész két pint, az iskolamester pedig 1 pint bort kapott a városi kocsmákból. Feljegyezték azt is, hogy amikor a bíró a plébánosnál járt, megivott 16 pénz (dénár) értékű bort. A számviteli jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a plébános más alkalommal is kapott borilletményt a mezőváros tanácsától. 1633 karácsonyára például 2 pint bort utaltak ki neki, sőt a nyilván alamizsnagyűjtésre, s méginkább a megnövekedett ünnepi teendők, a szertartások elvégzésére segítségül ide érkező „Pápista Pátereknek" (feltehetően ferences szerzeteseknek) is adtak 2 pinttel. 36 34. HORNYIK J. 1861. II. 113., 115—116., 65—66. 35. Bács-Kiskun Megyei Lavéltár (BKML). IV—A. Kecskemét Város Levéltára. Feudális kor. 1504/A. Kecskemét Város Tanácsának iratai (1599—1848), o) Földesúri szolgáltatások iratai (1599 —1836), p) Dézsmaügyek (1602—1841); MOL. E 156. U et С. 62—33. fol. 187.; HORNYIK J. 1860. I. 242—243., 1861. IL 113.; CHOBOT F. 1915. 556.; SZARKA Gy. 1940. 81. p. 133. jegyz. 36. BKML. IV—A. Kecskemét Lt. 1508/a. Adóügyi iratok. Számviteli jkv. 1633. 35—36., 42., 44.
