Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Történelem - Fenyvesi László: Kecskemét katolikus egyházának, a ferenceseknek a szerepe a hitélet, az anyanyelvi kultúra, a szellemiség formálásában a török időkben
194 FENYVESI: KECSKEMÉT KATOLIKUS EGYHÁZÁNAK . . . ja, s leégett Kecskemét lakóházainak zöme. Odalett a katolikus egyház minden ingó és ingatlan vagyona, a templommal együtt elégtek a kegyszerek, az edények, az öltönyök, az anyakönyvek és az egyéb berendezések, felszerelések is. Természetesen leégett a katolikus templom kerítésében emelt református fatemplom is. 108 Ebben a katasztrofális helyzetben a teljesen elszegényedett katolikus gyülekezet nem volt képes önerejéből újjáépíteni a leégett egyházi épületeket. Más lehetőség híján, a ferences rendtartomány kusztoszához, Ivánkovics Ambrushoz folyamodtak, továbbá Kulcsár Gergely kecskeméti házfőnökhöz és Konstantinovics Lukács szegedi gvárdiánhoz, hogy a franciskánusok „építsék a Templomok, Residentziát, Iskolát, a magok alamizsnájukból". A kecskeméti ferencesek mindebbe beleegyeztek, kötelezettséget vállaltak a templom, az iskola és a kolostorrá átalakított plébániaház újjáépítésére. Ehhez az eklézsia fából és mészből ígért valamelyes segélyt. A szerzetesek roppant terhet vállaltak magukra, ám tudták, miért teszik: ugyanis a katolikus főbíró és a hitfelekezetéhez tartozó esküdtek november 5-én afféle pápista népgyűlést tartottak, amelyen a „Török iga alatt" sínylődő mezőváros és az egyházközség külön pecsétje alatt egy olyan biztosító levelet adtak ki a helybéli ferencesek részére, melyben örök időkre átadták nekik a felépítendő katolikus templomot, a rezidenciát és az iskolát is. 109 A plébánia után így a templom és az iskola is a ferenceseké lett. Az újjáépítés azonban évekig elhúzódott, hiszen például még a romok eltakarításához sem ment könnyen az engedély megszerzése az ilyen ügyekben különösen nehézkes török hatóságoknál. 110 Ugyanakkor gondot okozott a két templom helyének elkülönítésére irányuló törekvés realizálása is. Valószínű, hogy ezt a ferencesek, a katolikusok hozták szóba először nagy patrónusuk, az erősen vallásos Koháry István gróf, füleki főkapitány előtt, akinek 1672 óta sokat köszönhettek a kecskeméti pápisták is. A katolikus földesúr Szitnyán állított ki egy felhívást a templomelkülönítésről. Ebben arra hivatkozva, hogy mindkét templom leégésével megteremtődtek a feltételek az örökös viszálykodásokat okozó áldatlan állapot végleges megszüntetéséhez, nyomatékosan a figyelmükbe ajánlotta a katolikus és a református egyház híveinek is a szentegyházak elkülönítését helyileg is oly módon, hogy a kálvinisták egy teljesen különálló telken építsék fel saját kegyhelyüket. Elrendelte, ebben senki ne okozzon perpatvart, 1000 arany bírság terhe mellett, sőt se kuruccal, se törökkel ne fenyegetődzenek, mert aki ezt merészelné, fejével és javaival fizet érte. г l г A legerősebb kezű földesúr parancsolattal fölérő „tanácsa" és a múltbeli vallási viszályok keserves emléke valóban arra szorította a két hitfelekezetet, hogy valamikor 1679 nyarán szóbeli egyezséget kössenek a templomok és tartozékaik 108. HORNYIK J. 1861. II. 131—132. 109. Ld. a 107. jegyzetet! 110. HORNYIK J. 1861. II. 247. 111. Uo. 249—252.
