Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Történelem - Fenyvesi László: Kecskemét katolikus egyházának, a ferenceseknek a szerepe a hitélet, az anyanyelvi kultúra, a szellemiség formálásában a török időkben
TÖRTÉNELEM 195 külön-külön helyeken történő újraépítéséről. Ez a leégett kőtemplom a katolikusoké maradt, viszont az újonnan felépítendő a kálvinistáké lesz. A régi templom kőkerítésének felét a pápisták kötelesek elkészíteni a reformátusok részére. Az eddigi cinterem a kálvinista templom puszta helyével egyetemben a katolikusok birtokába került. Az egyezség betartására 1000 tallér bírság alatt kötelezték egymást. Ugyanekkora pénzbüntetést helyeztek kilátásba abban az esetben is, amenynyiben a pápisták nem építenék fel a kálvinista cinterem hozzájuk kerülésének ellenértékeként rájuk eső református kerítésrészt. a г 2 A kecskeméti szerzetesek buzgón hozzá is láttak a templom és tartozékai újjáépítéséhez szükséges pénzadományok összekoldulásahoz, miként erről egy Mezőtúron, 1679. augusztus 25-én keletkezett magánlevél tanúskodik. Ezt Balassi Ferenc gróf írta, aki egy hónappal előbb érkezett ide Somlyó tájáról. Az egyik kecskeméti ferences már régi ismerője volt, aki ugyanitt megfordult nála alamizsnát gyűjteni, tavaly nyáron is, majd Hadadon úgyszintén találkoztak. A jómódú földesúr igen előzékenyen írt a „Tisztelendő szent Ferencz szerzetin levő barátoknak" Kecskemétre. Ezek már bizonyára jelezték nála írásban alamizsnakéregető szándékukat, mert a gróf sok száz forintos adományt helyezett kilátásba a ferences szerzet és a kecskeméti konvent előmenetelére. Felszólította az elöljárót: egy másik becsületes páter jelenlétében mielőbb siessen hozzá, mert „ha Isten velem, porban nem esik az pecsenyéje" az alamizsnagyűjtő barátoknak — ígérte. 113 Az immáron harmadik templomegyezséget 1679. november l-jén foglalták írásba Kecskemét két hitközségének meghatalmazottjai. Ebben ugyanazt rögzítették, mint amit az év elején Koháryval is jóváhagyattak, csupán egyértelműbben előírták, hogy a reformátusok kőfalának a felét a katolikusoknak kell felépíteni. Jelentős új tényező viszont, hogy mindkét fél számára nyomatékosan hitet tettek a szabad vallásgyakorlat megőrzése mellett, sőt egyenesen arra kötelezték egymást, „ha valaha valamellyik fél megbántatnék, háborgattatnék, a másik fél tartozzék mellette assistálni, és oltalmazni, az alább megírt büntetés alatt". Kötelezettséget vállaltak arra nézve is, hogy sem ők, sem a maradékaik soha meg ne változtathassák az új egyezményt. Erre szolgált a kilátásba helyezett, meghökkentően szigorú büntetés is. Kimondták, hogy az egyezséget megszegő hitfelekezet két ember életének „elfogyásával", valamint kétezer arany bírságpénz lefizetésével bűnhődjék. Ha pedig a törökhöz, vagy bárki máshoz fordulnának ez ügyben, a büntetés is kétszeresére emelkedjék: a szerződést felrúgó fél négy hívének halálával és négyezer arany lefizetésével bűnhődjön. Az egyezség szavatolására és a büntetés kiszabására hadadi Wesselényi Pál földesurat hatalmazták fel. Az egyezség nem maradt írott malaszt, már 1679-ben hozzáláttak a megvalósí112. Uo. 252—254. 113. Uo. 76.
