Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)

Történelem - Fenyvesi László: Kecskemét katolikus egyházának, a ferenceseknek a szerepe a hitélet, az anyanyelvi kultúra, a szellemiség formálásában a török időkben

TÖRTÉNELEM 181 romi helyett Gyöngyösi Jánost rendelték Kecskemétre, mégpedig három segítőtestvérrel.

78 Ettől kedzve a kecskeméti ferences rendház folyamatosan működött, egy-két évre kinevezett elöljárókkal. Valamennyiük neve fennmaradt a kolostor konventi rangra emeléséig. íme: 1647: Szegedi János, 1649: Gyöngyösi János, 1650: Szegedi Pál, 1651: Barcsai Lőrinc, 1656: Gyöngyösi Krizosztom, 1657: Kolozsvári Bertalan, 1659: Zsadányi Márton, 1660: Csiki János, 1661: Baróti Miklós, 1662: Szúnyog Antal, 1663: Gyöngyösi Krizosztom, 1665: Kolozsvári Bertalan, 1667: Jászberényi Gáspár, 1668: Ivánkovics Ambrus, 1669: Pásztohi Imre, 1671: Baróti Miklós, 1672: Honti Miklós, 1673: Szécsényi György, 1675: Jászberényi Gáspár, 1676: Baróti Miklós, 1677: Egegi Ferdinánd, 1678: Gyöngyösi Kulcsár Gergely, 1679: Nagy Gábor, 1681: Kecskeméti Gellért, 1683: Kelen Dénes, 1684: Sút Joachim, 1686: Litkei János, 1687: Séra György, 1689: Móra Atanáz, 1690: Szegedi Pál, 1692: Búzás Gáspár, 1694-ig. Ez évben a rendházat konventi rangra emelték, így az új elöljáró, Móra Atanáz már gvárdiánként térhetett vissza a fél évtizede elhagyott kecskeméti posztjára. A következő évben is magyar ferences atya lett a házfőnök Kecskeméten, Sellyei Kornél.

79 1644-től a kecskeméti katolikus eklézsia pasztorizációja végleg rendeződött. A ferences páterek ettől kezdve ellátták a helyi plébánia vezetőségét is, mégpedig akként, hogy mindig az elöljáró, a praesidens (1694-től a házfőnök, a gvárdián) töltötte be a lelkészi tisztséget is. Tanulságos a ferencesek Kecskemétre kerülésének folyamata a katolikus eklézsia folyamodványainak tükrében. 1644-ben két kérvényt küldtek a ferences rendtartomány vezetőihez, és egyet az esztergomi érsekhez, ám csak az utóbbiban említették meg, hogy már működnek köztük a Szécsényről hozott atyák. Komáromi Akkursius praesidens és három rendtársa tehát a messzi Felvidékről került a Duna—Tisza közi mezővárosba 1643-ban, Gyárfás plébános halálának évében. Feltehetően azért nem a jóval közelebbi Szegedről, esetleg Gyöngyösről kértek ferenceseket, mert ők még városaik és a sok száz falu katolikus diaszpóráit sem tudták ellátni maradéktalanul, másfelől a pestis is veszélyeztette e helyeket. Viszont Szécsényhez kisebb terület tartozott, s az 1663-ig magyar kézen levő, királyi várőrség által védett település ferences rendházába aránylag könnyebben tudtak új rendtagokat küldeni a magyarországi ferences rendtartomány irányítói.

80 A szécsényi ferencesek behívásával 1643-ban még nem oldódott meg véglegesen a kecskeméti katolikusok lelkigondozásának elhúzódó problematikája. S ami78. KARÁCSONYI J. 1924. II. 96. és I. 1923. 456.; SZABÓ Gy. P. 1921. 285—286.; SZAKÁLY F. 1983. I. 673—674. 79. KARÁCSONYI J. 1924. II. 98—99.; KÖNIG К. 1931. 150. 80. KÖNIG К. 1931. 86—178.; FÜGEDI E. 1979. 9—16.; HORNYIK J. 1861. II. 125—126., 230.; KARÁCSONYI J. 1924. IL 177—183.; SZABÓ Gy. P. 1921. 285—286.