Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Történelem - Fenyvesi László: Kecskemét katolikus egyházának, a ferenceseknek a szerepe a hitélet, az anyanyelvi kultúra, a szellemiség formálásában a török időkben
182 FENYVESI: KECSKEMET KATOLIKUS EGYHAZÁNAK . . . dőn értesültek arról, hogy 1644 tavaszán Galgocon rendi gyűlésre jönnek össze az atyák, február 28-án egy kérvényt intéztek a ferences káptalanhoz. Érdemes közelebbről is megismerkednünk e szép jelzőkkel, hasonlatokkal, példázatokkal teletűzdelt folyamodvánnyal, melyben „Kicsintői fogva nagyig ez Romai Kereszténség, eözvegy, árva" nevében a levélírók „minden üdvösséges lelki jókat, csendes békességet, Országunkban való megmaradást" kívántak a ferences elöljáróknak. Előadták, „ennek előtte való esztendőkben is sollicitáltuk Atyasagtokat, hogy minemű nagy Egyházi Pásztor, és lelki Tanító nélkül való fogyatkozott állapotunk légyen, úgy annyira, hogy esztendőnként a sok kötést, fáradságot el untuk immár; a sok Urak után való supplicálást sem győzzük el; úgy annyira, hogy a melly Pásztor minden esztendőnként nyájának gyapját elnyíri, legeltető Pásztor nélkül tartja Juhait, megszélednek azok a nyájak, és a farkas is eljővén, meg hánnya, és szaggatja az Juhokat." Mindezekre tekintettel, kérték az atyákat, „ez sok idegen Atyafiak között megnyomorodott kevés szegény Romai Kereszténységre tekéntsen Atyaságtok, és ne hagyjon Lelki Tanító nélkül bennünket: rendeljen és adjon örökösen közöttünk lakozó Pátereket Atyaságtok közinkben, hogy az Atyaságtok tanítása, és pásztorkodása által, ez kevés Romai Kereszténység szaporodhassék ..." Cserében megfogadták, hogy „mi is pedig dicsérünk Atyaságtokért, test szerént is az míg ez kevés Kereszténység él, mindenkor szolgálunk..." Végezetül nem mulasztották el az atyák lelkére kötni, hogy levélmutató emberük által „üdvösséges választ várunk". 81 A háborúskodások — I. Rákóczi György erdélyi fejedelem felvidéki hadjárata —, valamint a pestisjárvány miatt azonban elmaradt a rendtartomány Galgócra tervezett országos összejövetele. Emiatt a kecskemétiek nyár elején, hírt kapván arról, hogy sor kerül a meghiúsult gyűlés megtartására, június 22-én ismét kérvénynyel fordultak a galgóci gyűlés résztvevőihez. (Nyilván még nem tudták, hogy erre Szakolcán kerül sor!) Újólag elpanaszolták, már régóta esedeznek azért, hogy „Szerafikus Sz. Ferencz Szerzetbélieket" kaphassanak, ámde ez mindeddig nem járt sikerrel, mivel kevés volt a ferences atya, e hely pedig túl távoli és veszedelmes. De most „megszaporodtak" a szerzetesek, s ezért sóvárogva kérik őket, küldjenek közülük hozzájuk, ne maradjanak megint „éhségben", isteni ige nélkül.. . 82 Folyamodványukat másnap megismételték Lippay hercegprímáshoz, kérve, járjon közbe a ferencesek tartománygyűlésén a szécsényi atyák „örökösül" Kecskemétre helyezése érdekében. Vagyis egy itteni ferences rendház felállítását szorgalmazták. S mint láttuk, kérésük eredménnyel járt, ámde az atyák végleges letelepítési. BLAHO V. 1775. 33—34.; HORNYIK J. 1861. II. 228—229. 82. BLÁHO V. 1775. 34.; HORNYIK J. 1861. II. 230.
