Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások
366 BARTH: SZEREMLEI VALLOMÁSOK látott szeremlei temetésekre: „ . . . Hat esztendeig Szeremlyén lakván gyermekkorában a ' Fátens, maga is több társaival együtt, Deák lévén, ha nevezett Szeremlyében halott esett, által a Dunán Puszta Szeremlyén lévő Temetőre mindenkor el kisértette az halottat." (1. 38.) A vallomásokból az is kiderül, hogy a XVIII. század elején két szeremlei temető volt a török kor előtti ősi faluhely táján. Az egyiket réginek a másikat újnak nevezték. Jellemző Csap István 42 éves bátai tanú 1726-ban mondott vallomása: „ ... az örögh Attya az Régi Temetőben fekszik, a' maga Attya penig az új Temetőben." (2. 53.) A Szeremle középkori okleveleit közreadó kötet egyik ábráján a mai falu környékén két temető jelzése látható. Az egyik, a Sebes-fok torkolatában lévő: „Árpádkori temető", a másik, a falu északeleti sarkánál lévő, a „Középkori temető" feliratot viseli. 37 Sajnos nem tudjuk, hogy a vallomásokban emlegetetett régi és új temető azonos-e az ábra „Árpádkori" és „középkori" temetőjével. A vallomásokból úgy látszik, hogy az „új"-ként emlegetett szeremlei temetőt a XVIII. század legelején, talán 1700 és 1710 között vették használatba. A szeremlei származású 37 éves bátai Sánta István úgy nyilatkozott 1726-ban, hogy „ ... Az új temetőt is az midőn árkolták, az Fátens maga jelen volt, s ásta is . . . " (2. 50.) Ha a tanú 1689 körül született, 1700 után néhány évvel jutott abba a korba, hogy nehéz fizikai munkát végezzen. Az is valószínű, hogy már 1711 előtt megnyitották az új temetőt, mivel a 35 éves bátai Kis István, aki a kuruc világ idején két évig lakott Szeremlén „ . . . maga is vitt halottat oda .. .", vagyis a frissen árkolt új temetőbe. (2. 50.) Az „új"-nak nevezett temető megnyitása tehát a Rákóczi-szabadásgharc idejére esik. 38 Ez annál is inkább különös, mert tudjuk, hogy ebben az időben a szeremleiek 4-5 esztendőre elköltöztek az „E" jelű faluhelyre, vagyis nagyon meszszire északra a mocsári erdők közé. A perek idején a „C" jelű helyen, vagyis a Dunántúlon laktak a szeremleiek. Az idegen származású, messziről idevetődött tanúk egy részének természetes volt, hogy Szeremle a Duna jobb partján található. Váltig hangoztatták, hogy „ . . . hol mostan Szeremleiek laknak, mindenkor ott laktak." (7. 2.) A tájékozottabb Jovan Vracsarity 70 éves bajai lakos azonban 1731-ben elmondta: „ ... Baján alul az 37. KAPOCS Nándor—KŐHEGYI Mihály 1980. 32. 38. Ennek látszólag ellentmond néhány rác tanú vallomása, akik a török időkre vonatkoztatva is „két temető"-ről beszéltek. Pl. Ilia Szremácz 60 éves csurogi lakos, aki 1726-ban így fogalmazott: „az két temetőben török ideiben az Szeremlyeiek temetkeztek". (38. 10.) Ebben az esetben azonban vigyáznunk kell a szó szerinti értelmezéssel! Érdemes számon tartanunk, hogy „Két temető" kifejezés már szerepelt a kérdésben (38. 1.), mivel azt 1726-ban fogalmazták, amikor valóban két temető létezett. Ezzel magyarázható talán, hogy néhány sztereotip választ adó és csupán hallomás alapján nyilatkozó rác tanú vallomásába a „két temető" kifejezést korábbi időkre vonatkoztatva is belefogalmazta a jegyzőkönyvíró.
