Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Néprajz - Bárth János: Szeremlei vallomások
NÉPRAJZ 367 minémü Templom ipülete vagyon, a' ki régi Szeremlyének hivattatik, ott laktak régenten leg elsőbben az Szeremlyeiek . . ," 39 Az első költözésről, vagyis az „A" jelű helyről a „C" jelű helyre való áttelepülésről nagyon kevés szó esett a perek vallomásaiban. Ennek oka abban keresendő, hogy ez a költözés nagyon régen, emberi emlékezettel elérhetetlen időpontban történt. Jellemző Karay János 50 éves őcsányi tanú túlzó vallomása 1743-ból: „öreg Hasády Istvántul hallotta, hogy már volna három Száz Esztendeje, az miulta innen való (értsd: a bajai oldalról, mert ott folyt a vallatás — B. J.) részrül az Tatárok miatt el pusztulván, által mentek azon helre, az hol mostanában laknak." 24. 11.) Az átköltözés okáról Szalay Mihály 44 éves volt bátaszéki tiszttartó úr jellegzetesen tudálékos és fontoskodó magyarázatot adott 1731-ben: „ . .. Hallotta a Fátens úr öregektül, mostanságh a holy laknak Szeremlejek, Török üdőben a Révnek által járását el~unván, által mentek azon Helyre a régi Szeremlényi Lakó Helyekrül, de mikor és mely esztendőben mentek által nem tudhattya Fatens úr, és amint a Tolnaj Török Aga azon Szigetet birta volna, mint egy csere szerint más Töröktül, engette azon helyt nekik, a' holy most laknak . . ." (25. 3.) A vallomás utolsó részéből már a bátaszéki uradalom sérelme hallatszik ki. A bátaszéki apátság ugyanis mint peres fél hosszú időn át kifogásolta, hogy Szeremle a „C" jelű faluhelyen, a Dunántúlon van. Az előbbi tanú néhány sorral később határozottan utalt is erre: „ . . . A Fátens úr praedecessora Virágh Ferencz Ur Ikvarics János Ur akkori Kalocsaj Tiszttartó üdejben fenyegette volna Szeremlejeket, és tiltotta volna azon a' holy most laknak, ne építsenek, mert föl égeti, mivel tarttya Bátháj Apátursághoz." (25. 4.) 40 Andreas Dugacs 84 éves bajai tanú 1732-ben régi öregek elmondásaiból úgy tudta, hogy a szeremleiek azóta laknak a Dunántúlon, „ . . . miulta a Török Budát magajevá tette" (21. 2.) Ez bizony nagyon régen volt, még 1541-ben! Andreas Dugacs információja azonban valószínűleg nem járt messze az igazságtól. Egy évvel korábban, 1731-ben Győri István 40 éves bajai úr különleges történetet mondott el vallomásában, amelyet szeremlei öregektől hallott. A történet több mint 200 évre nyúlik vissza. Felidézi, életközeibe hozza a történelemkönyvek száraz leírásait a török hódítók XVI. századi pusztításairól, a falvak százait sújtó rabszolgafogdosó rajtaütésekről. A vallomást olvasva önkéntelenül érezzük, milyen kár, hogy a határperek természetéből következően nem hallgattak ki igazi szeremlei lakosokat! Mennyivel többet mondhattak volna ők maguk Szeremle 39. Más kérdés, hogy a tanú a további költözési sorrendet nem jól tudta, vagy a jegyzőkönyv másolója volt felületes. Mindenesetre egy fokozat kimaradt, mivel A-ból D-be költöztette a szeremleieket, ami nem valószínű. (23. 3.) 40. Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy ez az építéstiltás valószínűleg akkor történt, amikor a szeremleiek valamelyik „bolyongásukból", talán az észak-pörbölyi „bujdosásukból" visszatértek.
