Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 11. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1989)
Embertan - Henkey Gyula: Duna–Tisza közi magyarok etnikai-embertani vizsgálata
520 HENKEY: DUNA TISZA KÖZI MAGYAROK ETNIKAI . . . közén a legnagyobb arányban a Duna, Tisza menti őslakos népességeknél észlelhetők. A klasszikus dinári típusra a Duna—Tisza közén is (28—29. kép) a magas termet, középhosszú, széles-középszéles, hyperbrachy-brachycephal (túlrövid, rövid fejjelző) fej, középszéles vagy enyhén széles, magas-igen magas leptoprosop (keskeny arcjelző) arc, meredek homlok, az arc síkjától erősen kiemelkedő, konvex orrhát, lapos tarkó, barna-fekete hajszín és általában barna vagy zöldes szemszín a jellemző, de a nóridnak 25 nevezett változatnak megfelelően előfordul a világos szemszín is. Jász eredetű népességeknél kimutatható volt egy olyan keleti dinaroid forma, melynél a fej méretei nagyobbak, a járomív szélesebb, az arc kevésbé magas, az orrhát igen erősen kiemelkedő és melynél a konvexitás csak a csontos orr alsó harmadában kezdődik. 26 Gyakori a dinári típusba sorolt Duna—Tisza köziek között a turanid típussal való keveredés (46. kép), melynél a turanid jellegek elsősorban a széles járomívben, a frontálisan lapult járomcsontban és a fej nagy méreteiben nyilvánulnak meg. A dinári jellegek gyakrabban észlelhetők férfiaknál, mint nőknél. A dinári típus a Duna—Tisza közén a legnagyobb arányban a jászsági őslakosoknál mutatható ki. Dalmát keveredés esetén is emelkedik a dinári típus gyakorisága (Dusnok, Bátya), de nem olyan mértékben, ahogy az a délszláv eredetű nevek előfordulása alapján várható lenne. Bár a keletbalti típus átlagos Duna—Tisza közi gyakorisága csak 4,4%, telepes eredetű népességeknél az őslakosokhoz képest több, mint kétszeres arányban mutatható ki. Elsősorban azon helységekben emelkedik az előfordulása, melyekben a szlovák eredetű családnevek meghaladják a 10%-ot (Akasztó, Miske, Nagykörű). A klasszikus keletbalti típusra (31—32. kép) a közepes termet, enyhén hosszú, enyhén széles, brachycephal (rövid fejjelző) fej, széles, alacsony, euryprosop (széles arcjelző) arc, többnyire frontálisan lapult (előreálló) járomcsont, kiugró gonion táj, meredek homlok, rövid, az arc síkjából a közepesnél gyengébben kiemelkedő, konkáv (homorú) orrhát, felálló orrcsúcs, enyhén domború tarkó, sötétszőke hajszín és világos szemszín a jellemző. A klasszikus keletbalti típustól leggyakrabban eltérő jelleg a barna hajszín. A klasszikus keletbalti típussal közel azonos arányban mutatható ki a Duna—Tisza közieknél az erősen lapponoid jellegű változat (33. kép), melynek termete átlagban csak kisközepes, a gonion táj csak közepesen fejlett, az arc fokozottabban alacsony, az orr még rövidebb, az arc síkjától még kevésbé kiemelkedő, a hajszín pedig szinte kizárólag barna. Az erősen cromagnoid jellegű alaknál a termet átlagban nagyközepes, a fej méretei kissé nagyobbak, a járomív és az állkapocsszöglet szélesebb, az arc és az áll kissé magasabb, a gonion táj a nőknél is a közepesnél erősebben fejlett, az orrhát közepesen kiemelkedő és a bőrszín vilá25. SKERLJ, B. 1938. 26. HENKEY Gy. 1978.
